Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

228 S. E. T. 175. §-a értelmében irányadóul venni tartozott, azt adta elő, hogy a 3 7. alatti okirat nem tőle, hanem csak budapesti főügynökétől származik, és minthogy a felebbezési bíróság Ítéletében nem állapította meg azt, hogy az alperes által főügynöknek nevezett és a 3 7. alatti okiratot az alperes társaság czégének jegyzése mellett aláirt egyén tényleg minő ügykörrel volt az alperes társaságnál alkalmazva és mire volt meghatalmazva, nevezetesen, hogy meghatalmazása kiterjedt-e az alperes társaság magyarországi osztálya czégének jegyzésére vagy általában a magyarországi osztály képviseletére avagy bizonyos meghatározott ügyeinek vitelére és hogy jniként történt az, hogy a nevezett egyén rendelkezett az alperes társaság magyarországi osztálya czégének jegyzéséhez használt bélyegzővel (stampigliával) és annak használata mellett a 3 7. alatti levelet kiállíthatta, e nélkül pedig nem állapítható meg az, vájjon a 3 7. alatti okirat bir-e bizonyító erővel alperes ellenében és tartalma kötelezi-e alperest: ennélfogva a felebbezési bíróság a magánokiratok bizonyító erejére vonatkozó és a S. E. T. 73. és 77. §§-aiban foglalt jogszabályokat sértette meg akkor, midőn az említett tények megállapítása nélkül a 3 7. alatti okiratnak alperessel szemben bizonyító erőt tulajdonított. De jogszabály megsértésével állapította meg a felebbezési bíróság azt is, hogy alperes az 1892—1895. években a felperes által 3% levonásával fizetett biztosítási dijat, mint helyes összegben fizetettet, fogadta el; mert a fentebb idézett tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint, a melynek megfelel az első bíróság ítélete ellen felperes által beadott felebbezésre alperes által benyújtott észrevételek tartalma is, alperes azt adta elő, hogy a 3°/6-ol csak a dijak behajtásával megbízott közege a neki az alperes társaságtól járó provízióból engedte el felperesnek és ennek következtében a nevezett megbízott saját províziójának levonásával a felperesre kirótt biztosítási díjnak teljes összeget számolta el mindenkor alperes javára, és mert ily körülmények között, a mennyiben nincs megállapítva az, hogy a felperes és a dijak behajtásával megbízott egyén között a 2 7. alatti szerint létrejött megállapodásról és az ennek megfelelően történt díjfizetésről alperes társaságnak az őt a czégjegyzék és az arra vonatkozó ügyiratok szerint képviselő igazgatója, illetve kereskedelmi meghatalmazottja személyében a fizetett dijak elszámolásakor tudomása volt és hogy alperes a szóban forgó 3<>/o-ot nem a díjakat behajtó ügynök javára, ennek províziója fejében, hanem felperes javára számolta el: a felperes és a dijak behajtása-