Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

186 ítélet ellen tehát a felülvizsgálati kérelmei az 1 íS(J7. évi deczember hó 2-ik napján, vagy a felebbezési bíróság jegyzői irodájában d. e. 10—12 óráig, vagy legkésőbb d. u. 1 óráig a gyűjtőszekrénybe, a mikor az ott találtató beadványok onnét kivétetnek, kellett volna felperesnek beadnia. Felperes pedig igazobisi kérelmében maga az! adja elő, hogy ügyvédjének segédje a felülvizsgálati kérelmet az 1897. évi deczember bó 2-ik napján d. u. 3—4 óra között, tehál már a hivatalos óra után tette a gyüjtőszekrénybe, és igy, miután az mar csakis deczember hó 3-ik napján iktattatott, az nyilván elkésetten adatott be. Ama mulasztása vétlen voltának igazolásául azonban, hogy t. i.felülvizsgálati kérelmét annak beadhatására engedett utolsó napon miért nem a rendszerint egyedül számításba vehető hivatalos órákon belül adta be, semmi elfogadható okot sem adván elő : ezért felperest igazolási kérelmével el kellett utasítani. Felperesnek a költségben való marasztalása igazolási kérelmével történt elutasításán alapul. A mulasztó felperesi ügyvéd költsége és munkadíja az alap talannak bizonyult beadványért és a sikertelen eljárásért, saját fele irányában sem volt megállapítható. 148. A hagyaték az örökhagyó jogainak és kötelezettségeinek összeségéből áll, oly tényleges vagyoni viszonyok azonban, a melyek csak az örökhagyó halála folytán létesülnek, a hagyatékhoz tartozóknak nem tekinthetők. Szövetkezeti alapszabályoknak elhalálozási segélyre vonatkozó rendelkezései az életbiztosítási ügyletekkel analóg természetüknél fogva örökösödési szerződésnek nem tekinthetők. (1898 május 13. 1898. I. G. 77. sz. a.) A kii*. Ítélőtábla: Felperesek felülvizsgálati kei-elmükben a felebbezési bíróság Ítéletét azon az alapon támadják meg, hogy a felebbezési biróság egyrészt az által, hogy a III. rendű alperes szövetkezetnek az örökösödési joggal ellentétben álló és ekként mi jog* batálvlval sem bíró alapszabályait a per eldöntésére mérvadóknak elfogadta, másrészt az által, hogy azoknak az alapszabályoknak 4., . 15. és 16. §-ait felperesek hátrányára helytelenül értelmezte és a törvényes örökösödésre vonatkozó jogszabályokat figyelmen kivid