Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

6 engedély kiadása sem indokolhatja; mert a szerződő felek jogait éskötelezettségeit az általános közegészségi szempontból teljesített, esetleg téves hatósági vizsgálat és az annak alapján kiadott lakhatási engedély sem nem módosíthatja, sem meg nem szüntetheti, hanem a mennyiben a közegészségügyi hatóságtól megszerzett ügyiratok tanúsága szerint a helyszíni vizsgálatra kiküldött hatósági orvosok, mint szakértők, úgy 1894. július 8-án, mint 1894. aug. 15-én azt a véleményt terjesztették a kiküldő hatóság elé, hogy a szóban forgó nagy udvari szoba lakásra nem alkalmas és legalább egy hónapi gondos szellőztetés után válik lakhatóvá, minek folytán a hatóság is 27. alatt mellékelt határozatában felperest a lakás kiürítésére és egyszersmind arra utasította, hogy a szobák kiszáradását ujabb hatósági megvizsgálás végett bejelentse, azonban felperes nem mutatta ki, hogy a meghagyásnak eleget tett-e és mikor? kétségtelen, hogy a kérdéses két szoba használatát gátló hiányok olyanok voltak, melyek a főv. lakbérleti szab. 20. §-a alá esnek, s a bérlőnek teljes kártérítéshez adnak jogot. A teljes kártérítés a szűnő haszon megtérítését is magában foglalván, ama tény megállapítása folytán, hogy alperes a lakás egyes részeinek albérletbe adásával foglalkozott s 1894. szept. 10-ik napja után a szóban forgó lakrészeket albérletbe is adta, jogot adna alperesnek az albérletbe adásból származó megszűnt haszon megtérítésének követeléséhez is. Tekintve azonban, hogy megszűnt haszonnak csak az tekinthető, melyre a károsult a dolgok rendes menete, vagy a tett intézkedéseknél fogva közönséges szorgalom mellett számíthatott, egyes lakrészek albérletbe adása pedig a véletlen esélyeitől függ, s ép azért az abból várt haszon bizonytalan s mint ilyen kártérítés gyanánt meg nem ítélhető ; ennélfogva felperes csak a lakásért kikötött bérből a használhatlan két szobára eső s a felebbezési bíróság ítéletében meghatározott aránylagos résznek, mint tényleges kárnak megtérítésére volt kötelezhető. 4. írásbeli okirattal ellenkező egyidejű szóbeli megállapodás figyelembe veendő akkor, ha tényként megállapíttatik, hogy az okiratnak ezzel ellenkező rendelkezése tévedésen alapul és nem felel meg a felek valódi akaratának.