Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

Perjogi döntvénytár Crv\13^<k 49 valóan csupán harmadik személyeknek magánjogi jogcímen teljesített szolgáltatásából, —• tehát szerződésből, vállalkozásból stb. eredő oly követelések, amelyek a rendeletben meghatározott idő alatt keletkeztek, vagy váltak esedékessé. Ha pedig ennek az alaprendeletnek az értelme szerint a magánjogi jogcímen teljesített szolgáltatásból járó követelés nem a fizetés, illetve szolgálati illetmény, akkor az e rendeletet kiterjesztő 24.910/1946. M. E. rendelet szerinti azonos szövegű . . . >>más magánjogi jogcímen teljesített szolgáltatásból eredő követelés« értelme és terjedelme is csak ugyanaz lehet, mint az alaprendeletben szabályozotté. A fenti jogi állásponthoz képest tehát a 24.910/1946. M. E. sz. rendelet 1. §-ában foglalt >>. . . más magánjogi jogcímen teljesített szolgáltatásból eredő követelés« fogalma alá nem tartozik az állami kezelésbe \-ett vállalatok ellenében érvényesíteni kívánt végkielégítés sem. Ezt az álláspontot mutatja a m. Kúria e perben meghozott ítélete is annálfogva, hogy a peres eljárást a Kúria nem függesztette fel, hanem a hivatkozott rendelet életbelépése után, vagyis 1946 november 1. után, 1947 március 18. napján ítéletet hozott ós abban alperest fizetésre kötelezte, már pedig a 12.660/1946. M. E. rendelet 3. §-a szerint a bírói úton nem érvényesíthető követelés iránt már folyamatban lévő pert hivatalból kell felfüggeszteni. Érmek a rendeletnek 1—4. §-ban foglaltak, tehát e rendelkezés hatálya is kiterjesztetett a 24.910/1946. M. E. sz. rendelettel az alperesre is. Alperes elleni peres eljárást a rendelet hatálya után ítélettel befejezni tehát csak olyan jogi álláspont mellett volt lehetséges, hogy e követelésre a rendelet hatálya ki nem terjed. A hivatkozott rendeletek kétségen kívül különleges intézkedések, az abban foglalt szabályozások tehát kiterjesztően nem magyarázhatók ; mivel pedig a fenti megállapítások szerint külön kifejezett korlátozás a kiterjesztő rendeletben sincs, az e rendeletben írt szabályokban foglaltakon túlmenően nem alkalmazhatók. Csupán a teljesség végett megjegyzi a Törvényszék, hogy a végkielégítés tekintetében helyes a felfolyamodásbeli álláspont is, mely szerint a rendelet hatálya erre a követelésre azért sem terjedhet ki, mert a bírói érvényesítésből e rendeletek szerint »a német megszállás megszűnése után, de az 1946. évi július hó 28. napja előtt más magánjogi jogcímen teljesített szolgáltatásból eredő követelés« van kizárva. Felperes végrehajtató javára ugyanis 6 évi 3 hónapi 15 napi alperesnél eltöltött szolgálati időre tekintettel állapíttatott meg a végkielégítés, tehát mivel a szolgálati viszony alperes 1945 március 19-i írásbeli felmondása folytán megszűnt, a német megszállás megszűnése utáni időre a szolgálati időnek csupán csak töredéke esett. Mivel tehát a rendelet időbeli meghatározásán kívül eső időpontban Prrjogi döntvénytár 4