Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

18 Perjogi döntvénytár A fellebbezési bíróság annak ellenére, hogy a II. és III. r. alperes képviselője a fentebb előadottak szerint az új bizonyítékoknak minősülő okirat tekintetébén érdemleges nyilatkozatot tenni nem tudott, a tárgyalást folytatta, tanubizonyítást vett fel, majd pedig ugyanezen a tárgyaláson érdemi ítéletet hozott. A II. és III. r. alperes az eljárásnak ez ellen a hibája ellen a tárgyalás alkalmával kifejezetten fel nem szólalt ugyan, ezzel azonban nem vesztette el jogát ahhoz, hogy az eljárás fentebb ismertetett módját a felülvizsgálati eljárás során meg ne támadja. A Pp^ 223. §-ának első bekezdése ugyanis nem terjed ki olyan eljárási szabálynak a megsértésére, amelyről a felek le nem mondhatnak ; a fentebb említett törvényes rendelkezés (a Pp. 224. §) pedig az eljárási szabályoknak említett csoportjába tartozik. Ennek következtében a Pp. 536. §-a az adott esetben nem alkalmazható. Ezek szerint a felek között létrejött egyesség kérdése s ezzel kapcsolatosan különösen az a kérdés, hogy az egyesség — miként ezt a II. és III. r. alperesek állítják — kizsákmányoló ügyletet foglal-e magában, szabályszerűen letárgyaltnak nem tekinthető. Ezért az ügy e részben érdemi felülbírálásra nem alkalmas. II. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy az egyességi összeg (130.000 forint) mind az első (50.200) mind a második (100.000 forint) fentemlített kereseti követelést meghaladja s hogy, amennyiben az egyesség nem lenne érvényes, a felperes eredeti kereseti követelései érvényesíthetőkké válnának. Ennek következtében vizsgálat tárgyává kellett tenni, hogy az adott esetben a Pp. 388. §-a értelmében nincsenek-e meg a részítélet hozatalának előfeltételei olyarl marasztalási összeg erejéig, amely mind az egyességv tőkénél, mind az egyes kereseti követeléseknél kisebb. Az idevonatkozó F/3, jelű kötelezvény 4. pontjában a II. és III. r. alperesek a kölcsöntartozásért készfizető kezességet vállaltak. A készfizetői kezest a főadóssal egyetemleges fizetési kötelezettség terheli. Ennek következtében téves a II. és III. r. alperesnek az a jogi álláspontja, mely szerint a felperes a kölcsönszerződés alapján ellenük csak másodlagosan léphetne fel igénnyel. III. A felek az F/3, jelű kötelezvény 5. pontjában megállapították, hogy az I. r. alperesnek kölcsönadott 45.000 aranypengő 1.500 q búzának felel meg s ehhez képest az I. r. alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a kölcsön lejártakor ilyen mennyiségű búzának megfelelő pénzösszeget fog a felperesnek szolgáltatni. A feleknek ez a megállapodása átértékelési kikötést foglal magában, amelynél a felek értékmérőül a búza mindenkori forgalmi árát, illetve hatóságilag megállapított árát fogadták el. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a búzának az arra