Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)
94 Perjogi döntvénytár erősített vallomása alapján az elsőbíróság helyesen állapította meg tényállásként azt, hogy a felperes és B. Boldizsár végrehajtást szenvedő között az F/3, jelű okiratban feltüntetett tartalmú megállapodás az előzőleg megtörtént kölcsönzés folyamányaként még a foglalást megelőzően valóban létrejött. E megállapodás alapján pedig a felperesnek az elsőbíróság ítéletének rendelkező részében megjelölt ingókra kétségtelenül tulajdoni igénye, tehát olyan joga keletkezett, amelynél fogva a végrehajtást szenvedő ezek felett az ingók felett a foglaláskor már szabadon nem rendelkezhetett. Mindezek alapján a m: Kúria a fellebbezési bíróságnak a keresetet elutasító ítéletét megváltoztatva az ingókat a felperessel szemben a foglalás hatálya alól feloldotta. A perben arravonatkozólag nem merült fel adat, hogy az alperes a foglaláskor rosszhiszemű lett volna. Minthogy pedig az 1881 : LX. t.-c. 98. §-ának a perköltségek kölcsönös megszűntetésére vonatkozó rendelkezése nemcsak az elsőbírói, hanem mindhárom fokú eljárás költségeire is alkalmazandó abban az esetben, ha a foglaláskor fennálló körülményekből a végrehaj tatónak jóhiszeműen azt lehetett vélelmezni, hogy a szóbanlevő ingók a végrehajtást szenvedő tulajdonai, ezért a m. Kúria az eljárásnak mindhárom fokon felmerült költségeit a peres felek között kölcsönösen megszűntette. . Kúria, P. V. 774/1948. — 1948 október 5. 92. Pp. 70, §. Per képess ég. I. Az egyéni cégnek a tulajdonosától különálló jogi személyisége nincs. Az egyéni cég marasztalása esetén annak tulajdonosa tekintendő marasztaltnak abban az esetben is, ha az egyéni cég szövege nem egyezik a tulajdonos nevével. II. Jogorvoslattal élhet a peres feleken kívül az is, akinek tekintetében az ítélet joghatásokat szülhet. III. A hadifogoly férj üzletét vezető feleség jogköre az általános kereskedelmi meghatalmazottéval egyezik. Indokolás. I. A kereseti előadás szerint a felperes a »Muskátli« kézimunkabolt sz.-i céggel 1942. évi december hó 1. napján egy teljes üzleti berendezés beraktározása tárgyában ügyletet kötött, amely szerint a felperes a tárgyak beraktározására, az alperesként perbevont cég pedig raktárdíj fizetésére vállalt kötelezettséget.
