Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

alperes járt el és a bérlet felmondását az I. r. alperes vele közölte, majd a felmondás érvényességének kimondása iránt a II. r. alperest perelte meg és ve^ oly értelmű bírói egyességet kötött, hogy a bérleményt 1943. évi május hó 1. napján kiüríti. Nem vitás az sem, hogy az I. r. alperes az egyesség alapján 1943. május 28-án végrehajtást vezetett és a felperest az üzletből kilakoltatta. A felperes azon az alapon, hogy neki a bérlet felmondásáról tudomása nem volt, továbbá, hogy a II. r. alperes nem volt jogosítva a perben eljárni és az ő terhére bírói egyességet kötni, — a Pp. 130. §-a alapján annak megállapítása iránt indította a pert, hogy az üzlethelyiségnek ő a bérlője. A fellebbezési eljárás során a felperes ezt a kereseti kérelmet megváltoztatta, megállapítás helyett 6000 pengő kártérítés megítélését kérte, majd a kérelmét kiterjesztette arra is, hogy az I. r. alperes a bérlemény visszabocsájtására köteleztessék. Ez utóbbi kérelmét a felülvizsgálati kérelmében nem tartotta fenn, hanem csupán 6000 pengő kártérítés megítélését kérte. A bírói gyakorlat értelmében*, megállapítás szükségességének az ítélet hozatalakor kell fennforognia. (. . . mint a fejben, I. alatt . . .) A kilakoltatás után ugyanis annak a megállapítása, hogy az üzlethelyiség bérlője a felperes, nem volt alkalmas a felperes jogállapotának a biztosítására az I. r. alperessel szemben, mert a megállapítás a felperest semmiféle joghátránytól meg nem védhette. A megállapítási per szükségességét az sem indokolja, hogy a felperes részére egy megindítandó kártérítési per részére jogalapot teremtsen, mert a megállapítási pernek nem ez a rendeltetése olyankor, amikor a félnek a kártérítéshez való igénye már megnyílt és a megindított perben ez a kérdés érdemileg elbírálható. Ezekszerint tehát a megállapítási pernek az előfeltételei már az elsőbírósági eljárásban is hiányoztak, ennélfogva a fellebbezési bíróság a keresetet ez alapon helyesen utasította el. Helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja is, hogy a felperesnek a fellebbezési eljárásban előterjesztett kártérítésben való marasztalásra irányuló kérelme a Pp. 494. §-a szerint kizárt új keresetnek minősül. Téves ezzel kapcsolatban a felperesnek az a jogi álláspontja, hogy a Pp. 188. §-ának 6. pontja értelmében jogában állott a megállapításról a kártérítésre áttérnie, mert a kifejtettek szerint a felperesnek már az elsőbíróság előtt át kellett volna térnie a marasztalási kérelemre, amit pedig elmulasztott, a fenntartott megállapítási kérelme tehát már ebből az okból az elsőbíróság által elutasítandó lett volna. A fellebbezési eljárásban viszont azért nem térhetett át a felperes a megállapításról a marasztalásra, mert az a változás, amely az áttérést megengedetté tehetné, nem a fellebbezési eljárás során következett be. 3* 35