Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

A fellebbezési bíróságnak ellenkező értelmű jogi álláspontja tehát téves. A Gyt. 87. §. második bekezdésének rendelkezése szerint a távollévő részére (Gyt. 28. §. d) pont) kirendelt gondnoknak a hatásköre — 'az a), b) és c) pontok esetétől eltérőleg (87. §. első bek.) csak a vagyonkezeléssel kapcsolatos ügyekre terjed ugyan ki, ennek a korlátozott képviseleti hatáskörnek a keretében azonban a gondnok az általa gondnokolt nevében kereset indítására is jogosult.' Az itt elbírálás alatt álló sommás visszahelyezési keresetnek a ténybeli alapja az, hogy az alperes a kereseti előadás szerint a 231.300/1944. {B. M. sz. rendelethez képest a Gyt. 28. §. d) pontja alapján gondnokság alá helyezett N. A. távollévő felperes részére kirendelt gondnokot a távollévő vagyonához tartozó kenyérgyár békés birtoklásában azáltal megháborította, hogy a kenyérgyárat jogtalanul elfoglalta és a kenyérgyár birtoklásából a gondnokot önhatalmúlag kizárta. A távollévő gondnokát a vagyonkezelésben gátló ennek a háborításnak a megszüntetése kétségtelenül a vagyonkezeléssel kapcsolatos (vagyon1 védő) ténykedések körébe tartozik. Következőleg téves a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja is, hogy a távollévő gondnokának képviseleti joga ennek a pernek a megindítására nem terjed ki. Ezekhez képest pedig a fellebbezési bíróság a Pp. 180. §. 6. pontjára alapított pergátló kifogásnak tévesen adott helyet és a pert jogszabálysértéssel szüntette meg. Ezért a Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét a felperes felülvizsgálati kérelme folytán megváltoztatta, a pergátló kifogást elvetette es az ügyet a per érdemében szükséges tárgyalás és ítélethozatal végett az elsőbírósághoz visszautasította. A pergátló kifogás elvetése folytán a jelen per végbefejezést még nem nyert, miért is a Kúria a Pp. 524. §-ának rendelkezésére is figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeket ezúttal csak mennyiségileg állapította meg, annak viselése kérdésében való határozathozatalt ellenben a véghatározatra tartotta fenn. (Kúria, 1945. évi október hó 16. P. V. 122/1945/15. sz.) i 10. (Pp. 270. és 338. §.) Nem jogszabálysértés, ha a bíróság a részletesen jelvett bizonyítás eredményének kimerítő, az iratok tartalmával és az okszerűséggel ellentétben nem álló méltatásával a becsatolt okiraton levő aláírás valódiságát a szakértők egybehangzó véleménye ellenére a perben rendelkezésre álló egyéb adatok és bizonyítéjcok alapján állapítja meg.