Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

eljárt közigazgatási hatóságok annak ismeretében, hogy a peres felek között 1940. évi május hó 11. napján adásvételi szerződés jött létre, úgy látták, hogy ez a körülmény nem akadálya a rendeletek szerinti eljárásnak és azok alkalmazásának és akként határoztak, hogy a felperest, mint időközi engedélyest kötelezték a helyiségnek az eredeti engedélyes részére való visszaadására és az italmérési engedélynek áthelyezésére. Ily tényállás mellett annak a bírói megállapítása, hogy a peres felek között 1940. évi május hó 11. napján létrejött szerződés érvényes és az ismertetett rende­letek dacára érvényben van, nem szolgálhat közigazgatási eljárás újra­f el vételének alapjául és a kereset szükségességének ebből a célból való megállapítása a közigazgatási hatóság hatáskörébe való meg nem enge­dett beavatkozást jelentene. A kereset szükségessége tehát arra a célra, hogy a felperes a köz­igazgatási hatóságok határozatait újrafelvétellel támadhassa meg, meg nem állapítható. II. Az ítélet indokai rendszerint nem emelkednek jogerőre. A fellebbezési bíróság ítéletének indokai ellen tehát csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha az indokolás a keresettel érvényesített jog tekintetében rendelkezést tartalmaz és ekként határozat jellegű, vagy oly lényeges kijelentést, vagy megállapítást foglal magában, amely a peres felek jogviszonyaira a jövőre vonatkozóan kihatással bírhat, akár az új perben, akár az újított perben a félre sérelmes lehet. Ha a bíróság a megállapítási kereset szükségességét fennállónak nem látta ezen az alapon hozott elutasító ítélet a perbe vitt magánjogi vi­szonyt nem érinti és itólt dolgot csak abban az esetben teremt, hogy a felperesnek nincsen megállapítási keresetjoga, vagyis nincs megálla­pításra irányuló jogvédelmi igénye. Ebből következik, hogy a fellebbezési bíróság ítéletének a magán­jogi jogviszony érdemére vonatkozó indokbeli kijelentései jogerőre nem emelkedhetnek, azok tehát felülvizsgálati kérelemmel sem támadhatók meg. Ezért a m. Kúria az alperesnek az indokok ellen irányuló felülvizs­gálati kérelmét a Pp. 529. §-a alapján visszautasította. Ez az álláspont nem zárja ki, hogy a fél (az alperes) az ellenfél (a felperes) által beadott felülvizsgálati kérelemmel szemben tett véde­kezése során az indokokat ne támadhatná. Az alperesnek e tárgyú tá­madásai azonban, figyelemmel a m. Kúria állásfoglalására, amely a felek jogviszonyának érdemére és ehhez képest a felek érdemi előadására ki nem tért, elbírálást nem igényelnek. (Kúria P. IV. 236/1947. sz. — 1947. április 10. Ad. II. Nézetünk szerint a megokolásnak csak oly része ellen van fel­lebbvitelnek helye, amely a Pp. 411. §-a értelmében önmagában anyagi 149

Next

/
Oldalképek
Tartalom