Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

•megszűnése után is megmaradt részben a peres felek közös bizalmi emberének, részben a felperes feleségének bírlalatában, akik azokat nyilván a peres felek részére átmentették azon a veszélyen is, amely a felek közös üzletét a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok folytán fenyegette. Nem lehet tehát szó arról, hogy a felperes az azokból neki járó részt az utóbb említett jogszabályok folytán előállott helyzet miatt vesztette el. Indokolás : I. A peres felek, akik zsidók , az 1939. évben alapított kereskedelmi üzletüket, — a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok miatt, — nem a saját, hanem bizalmi emberük, N. K. neve alatt nyitották meg és jegyeztették be és az üzlethelyiséget is vele bóreltették ki. Az alperes késóbb munkaszolgálatra bevonult, a felperest pedig a nyilasok 1944. évi október 20. napján elhurcolták, de az üzlethelyiség és a berendezési tárgyak N. K. birlalatában Budapest ostroma után is megmaradtak és a felperes feleségének, ezidőszerinti gondnokának birtokában is megmaradt az árukészlet egy része. N. K. 1945. évi március hó 29. napján az üzlethelyiség bérletét a munkaszolgálatból akkoriban visszatért alperesre ruházta át és az üzlethelyiséget valamint a berendezési tárgyakat ennek birtokába bocsátotta, a felperes felesége pedig a megmaradt árukészletet az alperesnek adta át (perbeli állítása szerint a közös üzlét továbbfolytatása céljára). Ez a tényállás a peres felek között nem vitás. A felperes azon az alapon, hogy az alperes őt a közös üzletből a társasági szerződés megszegésével utóbb jogellenesen kizárta, keresetében egyebek közt azt kéri, hogy az alperes arra köteleztessék, hogy az üzlethelyiség fele részét neki adja át, továbbá az áruállványt, amely az ő tulajdona, egészben, a szóbanlévő árukészletnek pedig a fele részét adja ki és — az áruállványt ide nem értve, — a többi berendezési tárgyak fele részének pénzbeli egyenértéke fejében 40.000 pengőt fizessen meg. II. A fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a most kiemelt kereseti kérelem megbírálása a rendes bíróság, nem pedig a 7,5601945. M. E. számú rendelet 9. §-ában említett döntőbizottság hatáskörébe tartozik, az eljárásjogi szabályoknak megfelel. A fent előadott nem vitás tényállásból ugyanis, amelyet a felperes is keresete tényalapjának tekint, az következik, hogy (. . . mint a fejben . . .) A felperes keresetének — a hatáskör szempontjából irányadó tartalma szerint, maga sem alapítja a keresetbe vett követelését a 7590/1945. M. E. számú rendelet 1-—8. §-aira hanem arra, hogy az alperes őt a megmaradt üzlethelyiség, berendezési tárgyak és árukészlet birtokából szerzcdésszegés123