Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

130. /. (üt. 80 §. 6800/1945. M. E. sz. r. 4. §.) A két jogszabály alapján indított két fajta bontóper között perfüggőség nincs, az egyik alapon indított bontóper folyamatban léte ellenére a másik alapon új kereset indítható. II. A 680011945. M. E. sz. r, 4§.-a alapján indított bontóperben a kötelék kérdésében elkülönített végítélet hozható, de a névviselés és régleges nőtartás kérdésében még ugyanebben a perben kell határozni a végítéletben és a nő eddig az időpontig férje nevét viselheti, a. részére megítélt ideiglenes nőtartási díjat pedig végrehajtás útján is behajthatja. De a nő végleges tartás iránti igényét kifejezetten fenn is tarthatja. Indokolás: Egyfelől a H. T., másfelől a 6800/1945. M. E. számú rendelet szelleméből kiindulva arra az eredményre kell jutni, hogy egyrészt a H. T., m isrészt az idézett rendelet 4. §-a alapján indított perek között perfüggősóg még abban az esetben sem keletkezik, ha mindkét perben a kereset az öt évet meghaladó különélésre van alapítva. A H. T. ugyanis a vétkesság elvén alapszik, ezzel szemben a rendelet a vétkesség elvét elejtette. A H. T. alapján megindított per tehát egészen más természetű, mint a rendelet 4. §-a alapján indított per. Az utóbbiban a keresetbevitt jog egyedül a liízasság felbontására irányul s így jogi alapját kizárólag az érvényesített bontóok tényálladéka alkotja. Ezzel szemben a H. T. alapján indított perben a keresetbevitt jog nem csupán a házasság felbontására, hanem ezzel elválaszthatatlan kapcsolatban a vétkesség megállapítására is irányul, jogi alapját tehát nem csupán a bontóok tényálla.déka, hanem mindazok a tények alkotják, amelyek a vétkesség eldöntésére befolynak. A két per jogalapja tehát természetükből kifolyóan lényegében más, az egyik a vétkességen nyugszik, a másik a vétkességtől független, ezért pa.'függőság nélkül akár az egyik, akár a másik házastárs részéről p.u'huzamDsan is folytathatók s a párhuzamosan folyó két pernek hatása egymásra csak abban nyilvánul, hogy az egyik perben hozott jogerős bontóítélet, —• mint amely a H. T. 73. §-ának b) pontja szerint a házasságot megszünteti, —- főtárgyát illetően a másik pert tárgytalanná teszi. Ezért helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, amely szerint perfüggőség esete nem forog fenn . . . Érdemben a fellebbezési bíróság a felek egyező előadása alapján iratszerűen állapította meg, hogy a házassági életközösség megszűnésétől öt év eltelt anélkül, hogy a házasfelek az életközösséget visszaállították volna. 111