Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

Eszerint a másodfokban eljárt bíróság határozatának ama része amelybena kisajátított ingatlanok kártalanítási árát Q-ölenként 60 pengőben állapította meg. a másodfokú határozat ellen irányuló további fellebbezésben egyik fél som támadta meg, miért is a Kúria a szóbanforgó határozatnak most említett részét idevonatkozó fellebbezés hiányában nem érinti. II. A kisajátítást szenvedőknek azt a kérelmét, hogy a kisajátított ingatlanok kártalanítása ára [H-ölenként 150 kg búzának mindenkori hatóságilag megállapított legmagasabb árában állapíttassák meg, a másodfokban eljárt bíróság azzal a megokolással mellőzte, mert a kártalanítás a kisajá i írási törvény értelmében csak készpénzben határozható meg. A kisajátítást szenvedőknek a másodfokban eljárt bíróság által elutasított, azonban a további fellebbezésükben is fenntartott előbb említett kérelme lényegében átértékelési igény érvényesítését foglalja magában. Minthogy pedig a fellebbezés beadása után a m. Kúria meghozta a 111. számú jogegységi döntvényét és ebben kimondta, hogy »a kisajátítási kártalanítás készpénzbeli összegének megállapításánál számba lehet venni azt a mélyreható változást, amely a pénz értékmérői szerepében a szakértői becslést követő időben beállott«. megszűnt a korábbi bírói gyakorlatra tekintettel fennállott akadálya annak, hogy a kisajátítást szenvedők ezt a kifejezésre juttatott átértékelési igényüket érvényesíthessék. A m. Kúria ezért ennek az igénynek részletezését s az átértékelés mértéke tekintetében szükséges adatok felderítését elkerülhetetlennek találta. Utasította ennélfogva az elsőfokbaii eljárt bíróságot, hogy a kisajátí tót és a kisajátítást szenvedőket ezekre a kérdésekre s különösen az utóbbiakat igényük mértékére hallgassa meg, ezt követőleg pedig szükség esetén főleg azt derítse fel, hogy a megállapított kártalanítási összek színarany ban milyen mennyiségnek felelnek meg, a kisajátítottakhoz hasonló ingatlanok színaranyértéke mai napság hogyan alakul ki, mi volt az ingatlanok valóságos (belső, reális) értéke színaranyban a birtokbavétel (1943. évi október hó 1.) napján, mennyi ugyanaz most és így az ingatlanok valóságos értéke a két időpont között mennyiben változott (mennyiben csökkent vagy emelkedett). A meghallgatás és a bizonyítás lefolytatása után az iratokat újra fel kell terjeszteni a m. Kúriához. (Kúria. P. V. 375 L945/29. sz. — 1946 június 15 95