Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIX. kötet (Budapest, 1935)

112 Perjogi Döntvénytár. 194. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok VII. Része 13. Cikkének 57. §-a nem lehet akadálya annak, hogy az ott emiitett l°/o-on felül — mint tulajdonképpen jutalmon kívül — a zárgondnok, zárgondnoki működéséért — mindenesetre a bányamű nagyobb vagy kisebb voltának is szem előtt tartásával — bizonyos mérsékelt munkadíj megállapítására, számadásának előterjesztésekor igényt ne tarthasson. (Kúria 1933. dec. 18. Pk. V. 1858/1933. sz.) 195. Hagyatéki ingatlan birtokbaadásában az özvegyet az örökös javára marasztaló, de még nem jogerős ítélet alapján a zárlat el nem rendelhető. (Kúria 1934. febr. 6. Pk. I. 418/1934. sz.) Indokok: Alperes, mint az örökhagyó hátrahagyott felesége, özvegyi jogon tartotta birtokában a törvényes örökrészük fejében tulajdonilag felpereseket megillető hagyatéki ingatlan részeket, amelyeknek a felperesek részére vele közös birtokbabocsátására a megtámadott elsőbírósági ítélet őt kötelezte. Ez a rendelkezés az özvegyi jog korlátozását foglalja magában, amely korlátozás pedig csak a korlátozást rendelő' ítélet jogerőre emelkedésével válik hatályossá. Ez a szabály kifejezésre jut a hagyatéki vagyon biztosítására, tehát a hagyatéki zárlatra vonatkozóan is az 1894 : XVI. tc. 92. §-ának utolsóelőtti bekezdésében foglalt abban a rendelkezésében is, amely szerint abban az esetben, ha az örökhagyó özvegye van a birtokban, a biztosítási intézkedések csak a hagyatéki vagyon állagának biztosítására korlátozva rendelhetők el. Az özvegy tehát özvegyi haszonélvezeti jogának gyakorlásában a megszorító intézkedés jogerőre emelkedése előtt a Ppé. 54. §-ában szabályozott végrehajtási zárlat útján sem lévén korlátozható, az alperessel szemben előterjesztett zárlati kérelemnek nem volt jogszerű alapja.