Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIX. kötet (Budapest, 1935)

Perjogi Döntvénytár. 105 Ezek közt sorolja föl a rendelet, mint előnyösen kielégítendőket a három évnél nem régebbi, valamint a végrehajtási zárlat elrendelése után esedékessé váló községi adókat. A város által fenntartott vízvezeték által teljesített szolgáltatások után járó vízdíj, szorosan véve nem községi adó ugyan, de községi adó jellegű köztartozás, amely közvetlenül terheli az ingatlant, s mint ilyen, a fenti rendelethelyek értelmében az alábbi korlátok közt előnyös kielégítésben részesítendő. A vízdíj köztartozási jellege folyik abból: hogy az rendszerint az ingatlan tulajdonosának megkérdezése nélkül vettetik ki, hogy közadók módjára haj tátik be, hogy a vízszolgáltatás a város részéről rendszerint kötelező, hogy az a közérdeket, közegészségügyet, tűzrendészetet általában is szolgálja, az ingatlant pedig annálfogva terheli közvetlenül, mert azzal szorosan összefügg, annak értékét a vízszolgáltatás emeli, használhatóságát fokozza. Ilyen körülmények között a szolgáltató érdeke biztosításul, de azért is, hogy a vízellátás a közérdekből fenntartható legyen, a fenti rendelethelyek korlátai között, mint köztartozás a vízdíj előnyös kielégítésben részesítendő. Az ipari célokra igénybevett vízfogyasztás díja azonban ilyen előnyös kielégítésben nem részesíthető, mert az ily vízfogyasztással s hátralékok felhalmozódásával szemben módjában áll a városnak, hogy érdekét a további vízszolgáltatás beszüntetésével még idejében megóvja. A jelen esetben ipari vállalatról van szó, nincs azonban tisztázva, hogy a kimutatott vízdíjból mennyi esik az ipari és mennyi a közönséges vízfogyasztásra. Minthogy pedig a kifejtettekre tekintettel ennek megállapítása nélkül az ügyben véghatározatot hozni nem lehet, a kir. Kúria a másodbíróság végzését az elsőbíróság végzésére kihatóan a vízdíjról rendelkező részében feloldotta s az elsőbíróságot további eljárásra s új határozat hozatalára utasította. = Ugyanígy Kúria Pk. V. 3383/1933. sz. — A korábbi ellenkező gyakorlatra v. ö. Perjogi Dtár XVII. 116., XVIII. 207. 177. /. Minthogy a 600/1927. P. M. számú H. Ö. 20. §-a szerint az árverés napjától visszafelé számított három éven belül az előző évek jogcímére kivetett alapadót és pótadót e három évre eső folyó adónak kell tekinteni, azokat — amennyiben az ingatlant közvetlenül terhelik —