Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVIII. kötet (Budapest, 1934)

30 Perjogi Döntvénytár. vagy egyéb támogatást, hogy tehát azt egyoldalúan vissza nem vonhatta, az unokái részére szolgáltatott adományok pedig' a felperes terhére számításba nem vehetők. Ezek szerint magának a felperesnek külön jövedelme nincs. A felperes férje nyug. honvédszázados és gyakorló-ügyvéd, akinek a felfolyamodáshoz csatolt hatósági bizonyítványban részletezett adatok szerint (a fent körülírt villatelken kívül) vagyona és ügyvédi gyakorlatából számbavehető jövedelme nincs, tiszti nyugdíja is meg van terhelve. Mindezek figyelembe vételével a kir. Kúria nem találta megcáfoltnak a szegénységi jog megadásának alapjául szolgált szegénységi bizonyítványnak azt a megállapítását, hogy a felperesnek nincs több jövedelme, mint a lakhelyén szokásos közönséges napszám. Ezért a kir. Kúria a másodbíróság végzését megváltoztatta és a megadott szegénységi jog megvonását mellőzte. Ad I. : V. ö. Perjogi Dtár VII. 20. ; VIII. 90.; IX. 127.; XII. 38.; XIV. 133. 53. A bontóper bírósága az ideiglenes nötartás kérdésében nem ítélettel, hanem a Pp. 674. § rendelkezéséhez képest végzéssel határoz, — amiből következik, hogy abban a kérdésben is, vájjon az ideiglenes nőtartásnak ebben az eljárásban való érvényesítése perjogi akadályba ütközik-e vagy sem, — ugyancsak nem ítéletnek, hanem végzésnek van helye. ^Kúria 1932 máj- 19 p m 530/1932. sz.) 54. Az a körülmény, hogy marasztaló rendelkezése keretében a választottbírósági ítélet a felperest feljogosította arra, hogy bizonyos megítélt követeléseire magát a közös vagyontárgyakból bírói közbenjárás nélkül kielégíthesse, nemkülönben az a kérdés, hogy a választottbíróság az alapszerződés rendelkezéseit helyesen alkalmazta-e, a Pp. 784. §-ában meghatározott érvénytelenségi okok körén kívül esik. De nem ok az ítélet megtámadására az sem, ha a marasztalási összeg tüzetes meghatározása hiányában az ítélet marasztaló rendelkezése nem végrehajtható. (Kúria 1932. jún. 16. P. IV. 904/1932. sz.)