Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVIII. kötet (Budapest, 1934)

56 Perjogi Döntvénytár. későbbi szabályai szerint azonban a követelések fizetési meg­hagyásos eljárás útján is érvényesíthetőkké váltak, a Pp. 588. §-ának kiegészítéséül pedig az 1930 : XXXIV. tc. 49. §-a egye­nesen azt rendeli, hogy a 400 pengőt meg nem haladó készpénz­követelést csak fizetési meghagyás útján lehet érvényesíteni. Az eljárási törvénynek megfelelően járt el tehát a perre utasított bérbeadó, amikor kifogásolt lakbérkövetelését fizetési meghagyás útján érvényesítette. Nem helytálló a másodbíróságnak az az álláspontja, hogy a perreutasítás folytán a kereset annak kimondása iránt lett volna megindítandó, hogy a bérbeadót, a bérkövetelés fenn­állása folytán, a letéti összegből előnyös kielégítés illeti meg, mert a perreutasító végzés ezt nem írja elő, s mert az, hogy a törvényes zálogjog alapján a bérbeadót előnyös kielégítés illeti-e, nem per útján, de a sorrendi eljárás keretében mint jogkérdés döntendő el, s mert egyébként is a sorrendnél kifogásolt követelés valódiságának igazolása a követelés megfizetésére kötelező hatá­rozattal igazolandó. A Vht. 119. § ut. bekezdésében a kifogásoló hitelező részére biztosított beavatkozási jog a perreutasítás folytán foganatba vett mindennemű, tehát a fizetéses meghagyásos eljárásban is biztosítottnak tekintendő, nem helytálló tehát az az érvelés sem, hogy ez a beavatkozási jog a fizetési meghagyásos eljárás­ban sérelmet szenved. Miután ezek szerint özv. J. S.-né a. perreutasítás folytán a végrehajtási törvény 72. §-a értelmében törvényes zálogjog alapján érvényesíthető lakbérkövetelésének fennállását a végre­hajtást szenvedő ellen kieszközölt jogerős fizetési meghagyással kellő idő alatt igazolta, a követelése fedezetéül az elsőbíróság által visszatartott 45 P összeg részére feltétlenül sorozandó és kiutalandó, és a letéti összegből a végrehajtási foglalás sorrend­jében csak a felüleső összeg sorozható. Ezek alapján a kir. Kúria a másodbíróságnak ezzel ellen­tétes végzését megváltoztatta, s özv. J. S.-né elsőbbséget igénylő bérbeadó és M. I. végrehajtató kielégítése tekintetében az első­bíróság végzésének a fent kifejtetteknek megfelelő 2. és 3. sor­szám alatt tett rendelkezéseit hagyta helyben. A felfolyamodás költségeiben a végrehajtató marasztal­ható nem volt, mert a Vht.-ben nincs olyan rendelkezés, amely­nek alapján az ellenérdekű hitelezők egymás irányában költség­ben volnának marasztalhatók. = Az indokolásból hiányzik a TE. 52. § 1. bekezdésére hivatkozás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom