Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

Perjogi Döntvénytár. 35 az 1868 : LIV. tc. 9. §-ával teljesen ellentétes — az a rendelkezése jön figyelembe, amely szerint a polgári bíróság az előtte folyamatba tett pert akkor sem tartozik felfüggeszteni, ha valamely bűncselekmény megállapítása a polgári per eldöntésére lényeges befolyással van. Már ebből az újításból is a törvényhozónak arra az akaratára lehet következtetni, hogy a polgári bíróságot a büntetőbíróság döntésétől függetleníteni kívánta. De a törvényhozónak ez az akarata teljes határozottsággal megnyilatkozott a Pp. 270. §-ának abban a sarkalatos rendelkezésében, amely a tényállás megállapításánál a bizonyítékok szabad mérlegelését tette szabállyá azzal a hozzáadással, hogy törvényes bizonyítási szabályokhoz a bíróság meggyőződésének alkotásában csak a Pp.-ben kijelölt esetekben van kötve. Márpedig olyan törvényes bizonyítási szabály, amely általánosságban kimondaná, hogy a polgári bíróság a büntetőbíróság határozatához kötve van, sem a Pp.-ben, sem az azóta létesült törvényekben nem foglaltatik. A magyar törvényhozás e részben ugyarjarra az elvi álláspontra helyezkedett, mint az 1877. évi német polgári perrendtartás, amely a polgári bíróságot a bizonyítékok szabad mérlegelésénél a jelzett irányban hasonlóképpen nem korlátozza, szemben az 1895. évi osztrák polgári perrendtartással, amelynek ellentétes jogi felfogása e perrendtartás 268. §-ának abban a rendelkezésében jut kifejezésre, hogy «ha (a polgári perben) a döntés a büntetőcselekmény bebizonyításától és beszámíthatóságától függ, a büntetőbíróság által ebben a tárgyban meghozott jogerős elítélő határozatnak tartalma a polgári bíróra kötelező». Törvényhozásunk ezzel az állásfoglalásával nyilván a polgári eljárásban is a legszélesebb körben lehetővé kívánta tenni a peres eljárás főcéljának, az anyagi igazságnak az érvényesülését. Polgári perrendtartásunknak akkor, amikor a 270. § megalkotásával a bizonyítékok szabad mérlegelésének általános szabályát tette a polgári peres eljárás alapjává, az előrebocsátottak szerint nem kellett külön kifejezést adnia annak, hogy a büntetőbíróság ítélete nem köti a polgári bíróságot, mert ez a 270. § rendelkezéséből önként folyik. Ellenkezően a törvényhozónak abban az esetben kellett volna ebben a vonatkozásban kifejezett korlátozást a törvény szövegébe foglalnia, ha a polgári bíróságnak a 270. §-szal biztosított mérlegelési jogát ilyen jelentékenyen megszűkíteni kívánta volna. Nem áll ellentétben ezzel a felfogással a Pp. 563. §-ának 9. pontja, amely szerint perújításnak van helye abban az esetben is, ha az ítélet alapjául szolgált büntetőbírósági ítélet hatá3*