Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

Perjogi Döntvénytár. rs síthetik és részükre a per útját nyitva tartotta, csak annyit jelent, hogy kifejezésre kívánta juttatni azt a kivételes helyzetüket, hogy követeléseiket a csődeljárás folyamán bejelentéssel s felszámolással érvényesíteniük nem kell és ehhez képest a csődbíróságnál emelhető panasz mellett perenkívüli úton el nem dönthető vitás jogi kérdésekben fenntartotta részükre azt az utat is, mely a vitás magánjog érvényesítésének rendszerinti útja. Ez azonban csak arra szolgálhat, hogy a tartozás körül felmerülő kérdések eldöntésével a vitás jogok és kötelezettségek a peres eljárás biztosítékainak igénybevételével csupán megállapíttassanak, de nem vonja a törvénykezési rendtartás rendes útja szerint való perindítás lehetősége maga után szükségkép azt a következtetést, hogy a törvény az illető perben hozott ítéletet marasztaló vagy oly hatályúnak kívánta tekinteni, hogy annak alapján a csődtömeg ellen a megítélt követelés végrehajtás útján is érvényesíthető legyen. A törvény ilyetén értelmű magyarázatát egyébként figyelmen kívül nem hagyható gyakorlati szempontok is támogatják. Annak, hogy az aránylagos kielégítés kérdése abban a perben elbíráltassék, melyben a csődtömeget valamely tömegtartozás megfizetésében, ezek között perköltségben marasztaló határozat keletkezik, rendszerint útját állja az, hogy más, perben nem álló tömeghitelezők érdekeiről s jogairól is lévén szó, ezek nélkül a kielégítés hányadát megállapító határozat nem hozható. Ha tehát az aránylagos kielégítés kérdése a perben felmerül is, megoldását szükségkép a csődeljárás útjára kell fennhagyni. Viszont ha valamely adott esetben csak az ítélet meghozatala után áll elő az a helyzet, hogy a tömeg a tartozások teljes kiegyenlítésére nem elegendő, még ha a tömegtartozás megfizetésére kötelező ítéletet a .csődtömeg ellen korlátozás nélkül végrehajthatónak tekintjük is, a hitelezőnek a Cst. 50. §-ában foglalt anyagi jogszabály értelmében meg kell elégednie az aránylagos kielégítéssel. A tömeggondnok részére tehát erre az esetre biztosítani kell oly jogeszközt, mely a korlát nélkül való végrehajtás ellen megvédi. Ennek — minthogy a korlátlan végrehajthatóság elvének elfogadása esetén az ítélettel szemben a Cst. 170. §-a szerint való perenkívüli panaszos eljárás már nem volna igény be vehető — nem volna más módja, mint a Ppé. 39. §-ának a) pontjában megjelölt végrehajtás korlátozása iránti per útja. Azt pedig a jogeszközök igénybevételének lehető gazdaságos berendezése szempontjából nem lehet megengedettnek