Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

106 Perjogi Döntvénytár. kívül a kereskedelemügyi miniszter által az igazságügyminiszterrel egyetértve a budapesti kereskedelmi és iparkamara előterjesztése alapján kijelölt hitelezői védőegyletek díjazása tekintetében akként intézkedik, hogy az ezeket megillető költség összegét «ugyancsak a bíró állapítja meg és hogy e megállapításban a hitelezők követelésének kielégítésére tényleges rendelkezésre álló tiszta vagyoni fedezetet* kell alapul venni, mégpedig az egyesség létrejötte esetében akként, hogy 600 millió koronáig 4 °/0, 600—2000 millió koronáig 3%, 2000—5000 millió koronáig 2 °/0, 500 millió koronán felül 1 % jár. Ha pedig egyesség létre nem jött, a költség a tiszta vagyoni fedezet 1 °/0-a, ez azonban kivételesen az egyeztető szerv által teljesített munka nagy terjedelméhez vagy jelentőségéhez mérten az egyesség létrejötte esetében járó díjösszeg feléig felemelhető. Ez a rendelkezés utóbb csupán annyiban módosult, hogy a fenti értékhatárokat az 1926. évi december hó 17. napján 62,997/1926. I. M. szám alatt kiadott rendelet pengőértékben határozta meg. Az 1410/1926. M. E. számú rendelet 21. §-ának utolsóelőtti bekezdése szerint az egyességi eljárás nem érinti az eljárás megindítása előtt szerzett különkielégítési jogokat. Az 54. § ugyancsak akként rendelkezik, hogy az egyességi eljárás nem érinti az 55. § szerint előnyösen kielégítendő követeléseket. Az előnyösen kielégítendő követeléseket az 55. § az első bekezdés 1—3. pontjai alatt és az utolsó bekezdésben sorolja fel és ezek közé sorozandó még az 1927. évi március hó 18. napján 2180/1927. M. E. szám alatt kiadott rendelet 6. §-a értelmében az e szakaszban meghatározott követelés is. A most ismertetett rendelkezésekre tekintettel a szóbanforgó vitás elvi kérdés megoldásánál azt kell eldönteni, hogy a 48. és 56. §-okban említett követelések alatt, amelyeknek kielégítésére szolgáló vagyoni fedezet a felhívott rendeletszakaszok szerint a díjmegállapítás alapjául veendő, a kényszeregyességi adós ellenében fennálló összes követeléseket kell-e érteni, vagy pedig a követelések közül figyelmen kívül kell hagyni azokat, amelyeket az 1410/1926. M. E. számú rendeletnek 21., 54. és a 2180/1927. M. E. számú rendelet 6. §-ával kiegészített 55. §-a értelmében a kényszeregyességi eljárás nem érint. Habár úgy a 48., mint az 58. § minden megszorítás nélkül általában a hitelezők követeléséről és az ennek kielégítésére tényleg rendelkezésre álló tiszta vagyoni fedezetről tesz említést, a jogegységi tanács e szakaszok rendelkezéseit akként értelmezi, hogy az azokban említett tiszta vagyoni fedezet szempontjából csupán az egyességi eljárásra tartozó — az annak hatálya alá eső — követeléseket lehet tekintetbe venni, ellenben számításon