Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVI. kötet (Budapest, 1932)

50 Perjogi Döntvénytár. tási bírósághoz és az 1896 : XXVI. tc. 103. §-a ellenére nem intézkedett a panasszal megtámadott miniszteri rendelet végrehajtásának felfüggesztése iránt sem, amely kötelességmulasztás folytán okozója lett annak, hogy a kérdéses rendelet alapján a felperes illetményeiből 1080 P 39 f erejéig levonások eszközöltettek s ezzel őt ilyen összegű károsodás érte. Ezenkívül a másodrendű alperes az utóbb kibocsátott utalványrendeletében az ekként levont összeget úgy tüntette fel, mintha azt a felperes megkapta volna, a halasztóhatályú panasz beadványát pedig továbbra is szabályellenesen visszatartotta. A keresetlevél e tartalmából kitetszően a felperes követelése nyilvánvalóan kártérítésre irányul ama vagyoni felelősség alapján, amellyel a kereseti előadás értelmében az állam közegei hivatalos eljárásuk közben a magánosoknak vétkes mulasztással okozott kár tekintetében tartoznak. Olyan törvényes jogszabály, amely az említett kérdésben a rendes bírói utat kizárná, nincsen. Ennek hiányában tehát az állami közegeket terhelő vagyoni felelősségre vonatkozó általános hatásköri szabályokból kell kiindulni. E részben a Pp. 2. §-ának 2. pontja azt a rendelkezést tartalmazza, hogy tekintet nélkül az értékre, a kir. törvényszékek hatáskörébe tartoznak az állami tisztviselők által hivatalos eljárásukban okozott károk megtérítése iránt ellenük indított perek. Ez az általános hatásköri rendelkezés azonban a rendes bíróságok hatáskörét nemv arravaló tekintettel szabályozza,, hogy mely ügyek tartoznak a rendes bíróság és melyek a közigazgatási hatóság hatáskörébe, hanem ez a szabályozás csupán a rendes bírósági hatáskörön belül — amennyiben a per a fennálló szabályok szerint egyáltalában rendes bírói útra tartozik — a járásbírósági és törvényszéki hatáskörök egymásközötti elhatárolása céljából történt. A hatáskör kérdése tehát a jelen esetben nem egyedül a Pp. 2. § 2. bekezdés alapján bírálandó el, hanem azon fordul meg, hogy közjogi vagy magánjogi kártérítési felelősség esetéről van-e szó. Állandóan alkalmazott jogszabály, hogy az állami tisztviselő azért a kárért, amelyet hivatalos eljárásában másnak vagyonában szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okozott, az általános magánjog és a polgári perrendtartás szabályai szerint a rendes bíróságnál perelhető, mert a közigazgatás törvényszerűségének korlátait szubjektív hibára visszavezethető módon túllépő közhivatalnok szabályellenes ténykedésével valójában magánjogi tilos cselekményt (delictum) követ el, amidőn hivatalos eljárásában a magánost vagyonában megkárosítja. A ma-