Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XV. kötet (Budapest, 1931)

62 Perjogi Döntvénytár. közszolgálati jelleg nem a javadalmazás minőségén, avagy az elmozdíthatlanságon fordul meg, hanem a szolgálati feladatok természetétől, a szolgálati állás és hatáskör elnyerésének módjától és a szolgálati felelősségtől függ. Az pedig a bírói gyakorlatban állandóan követett és elismert szabály, hogy a közszolgálati alkalmazottnak a szolgálatadóval szemben netán támasztható illetmény, avagy végelláttási igénye az alapul fekvő szolgálat közjogi jellegénél fogva nem magánjogi, hanem közjogi igény, amelynek érvényesítése a magánjogi követelések érvényesítésére rendelt polgári pernek az útjára kifejezett törvényes rendelkezés hiányában általában nem tartozik, hanem az ily közszolgálati igények elbírálására a közigazgatási hatóságok hivatottak. A pernek a megszüntetése ekként a Pp. 180. §-ának 1. pontja alapján helyesen történt. Az a körülmény, hogy az 1923 : XXXV. tc. 23. §-ában csupán azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a törvény végrehajtását az érdekelt miniszterre bízza, ellenben nem tartalmaz olyan intézkedést, amely a közalkalmazottnak a miniszter intézkedésével szemben a kir. közigazgatási bírósághoz intézhető panasz jogát megadná és hogy a kir. közigazgatási bíróság a felperes igényét a hatáskörébe tartozónak szintén nem tekintette, az imént kifejtett jogszabály érvényesülését és figyelembevételét egyáltalában ki nem zárja. Az a tény ugyanis, hogy valamely köz- vagy közigazgatási jogi döntéssel szemben a közigazgatási bíróság előtti eljárás szerinti jogsegély a törvények által meg nem adatott, a rendes polgári bíróságok hatáskörének még nem ad alapot és a közigazgatási bírósági jogsegély igénybevehetésének hiánya éppen arra utal, hogy az ily ügyet a törvényhozó véglegesen és minden egyéb eljárás kizárásával a közigazgatási hatóság hatáskörébe kívánta juttatni. Ezek szerint tehát felperes felülvizsgálati panasza alaptalan, miért is őt azzal elutasítani és felülvizsgálati panaszának teljes sikertelenségére tekintettel, a Pp. 508. és 543. §-ai alapján, az alperesnek okozott felülvizsgálati költségben is marasztalni kellett. = Ad I.: V. ö. Perjogi Dtár IV. 1. — Ad TI.: V. ö. Perjogi Dtár I. 136., 272., II. 106., III. 18., 19., 20., IV. 1., V. 8., VII. 125., X. 5., XIII. 10., 103., 106., XIV. 109. 64. Az újított pernek azok között a felek között kell lefolynia, akik között az alapper lefolytattatott, illetve azok között, kik az alapperben szerepelt felekkel törvénynél fogva egy személynek tekintendők; és az a körülmény,