Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XV. kötet (Budapest, 1931)

48 Perjogi Döntvénytár. A Pp. 572. §-ából ugyanis kitetszik, hogy a perújítás folyamatbatétele önmagában véve még nem alkalmas arra sem. hogy az alapperbeli ítélet végrehajtását felfüggessze. Még kevésbbé alkalmas tehát oly per folytatásának megakadályozására vagy felfüggesztésére, amely azt célozza, hogy az alapperben pusztán csak megállapított kártérítési igény a kötelezett személlyel szemben valósággal kielégítéshez jusson. A fellebbezési bíróság tehát nem sértette meg sem a Pp. 572. §-át, sem 234. §-át akkor, amidőn az alperesek felfüggesztési kérelmét figyelmen kívül hagyta. II. Alaptalan mindkét félnek a megállapított kár értékelésére vonatkozó panasza is. A fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-ában megszabott módon indokolva, szabálysértés, iratellenesség és nyilvánvalóan helytelen következtetés nélkül állapította meg, mely okokból látta az alperesek jogeró'sen megállapított helytelen gazdálkodása következtében előállt kár, a felperes javára eső 104-3 hl bormust, értékét literenként 5750 koronában megállapítandónak. E megállapítással szemben a peresfelek felülvizsgálati kérelmeikben lényegileg csupán oly okokat hoznak fel, amelyek a fellebbezési bíróság mérlegelésének felülbírálását célozzák ; ez pedig a Pp. 534. § értelmében a felülvizsgálat keretén kívül esik. III. Alaptalan a felperes ama felülvizsgálati panasza, mely szerint a fellebbezési bíróság az anyagi jog megsértésével nem ítélte meg azt a 43-50 aranykorona tőkét és annak járulékait, amely az alperesekkel szemben a jelen perben hozott elsőbírói ítélet után kért és kapott ingatlanra vonatkozó biztosítási végrehajtással előjegyzett jelzálogjog fejében rovatott ki a felperessel szemben. Előadta a felperes, hogy ez az összeg az alpereseket terheli, mert az ingatlanaikra vezetett biztosítási végrehajtást az ő kérelmükre szüntette meg és az ő kezdeményezésükre fogadott el e helyett más biztosítékot. Ez a panasz azért alaptalan, mert a felperes nem is állította és még kevésbbé bizonyította, hogy a 43-50 aranykoronát és annak járulékait az alperesek helyett a magyar királyi kincstárnak csakugyan ki is kellett fizetnie. Ily fizetés előtt pedig .az illeték puszta kirovása nem tekinthető oly kárnak, amelyet az alpereseknek már az illeték kirovásának fényénél fogva is a felperes kezeihez ki kellene fizetniök. IV. Az előző perben jogerősen megállapítást nyert, hogy az alperesek a felpereseknek az 1924/25-i gazdasági évre 104-3 hl must egyenértékét kitevő kárt okoztak és azt megtéríteni kötelesek. Ezzel a jogalapjára vonatkozóan megállapított követeléssel