Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XV. kötet (Budapest, 1931)

32 Perjogi Döntvénytár. átmenetileg és a nélkül voltak a végrehajtást szenvedő által haszonbérelt területen, hogy azokat a végrehajtást szenvedő birtokába vagy használatába vette volna, nyilvánvaló, hogy ezekre a kereseti ingókra az alperes törvényes zálogjoga nem terjed ki és igény kereset sikerrel tehető folyamatba. Ennélfogva és mert a megállapított tényállás szerint a kereseti ingók az alperes által elismerten is a felperes tulajdonai, a fellebbezési bíróság helyes jogszabály alkalmazásával mentesítette azokat a foglalás alól. De a fellebbezési bíróság a kereseti ingókat a bírói zár alól az anyagi jognak megfelelően így helyesen oldotta fel azért is, mert az anyagi jog értelmében a jogok gyakorlásában s a kötelezettségek teljesítésében a jóhiszeműségnek és a tisztességnek megfelelően kell eljárni; a törvény nem nyújt alkalmat a joggal való visszaélésnek. Ha pedig alperes, aki elismerte, hogy a lefoglalt ingók nem az adósának, hanem másnak, a felperesnek tulajdonai és mégis ezeket elárvereztetné, így jogát rosszhiszeműen gyakorolná, nem a tisztességnek megfelelően járna el, a jogával visszaélne, a felperes tulajdonosnak jogvédte érdekét pedig, hogy tulajdonával szabadon rendelkezhetik, más adósságáért annak elárverezését tűrnie nem köteles, sértené, ebből kifolyóan az alperes a felperes kára megtérítésével tartoznék, ilyen eljárásra pedig a bíróság alkalmat nem adhat. Az előadottak alapján a kir. ítélőtábla az alperest az alaptalannak bizonyult felülvizsgálati kérelmével elutasította. A felülvizsgálati költségeket a kir. ítélőtábla annak ellenére, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, a V. T. 98. §-a alapján kölcsönösen megszüntette, mert az alperes a kereseti ingóságokat a haszonbérlő végrehajtást szenvedő által tőle haszonbérelt területen foglalta le, és nincsen adat arra, hogy az alperes már a foglaláskor tudta volna, hogy a kereseti ingók a felperes tulajdonai. = Ad I. : Helyes törvénymagyarázat; hasonlóan döntött Kúria 1890. május 13., 2831. sz. a. (Vincenti 232. lap). 40. /. Az 1923: VII. te. 48. és 80. §-ai nem zárják ki, hogy a köztartozás miatt vezetett végrehajtással szemben — a 48. § 2. bekezdésében említett kivételek valamelyikének fennforgása esetében — igénykeresettel élhessen az, akire a végrehajtást szenvedő az 6 üzletéi átruházta, aki ellen azonban ez a köztartozás — végrehajthatóan — ki nem vettetett. — II. A végr. t. 98. §-ának