Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XV. kötet (Budapest, 1931)

Perjogi Döntvénytár, 9. Az ingatlan függő termésére — vagyis haszonélvezetére — foganatosított végrehajtáson alapuló sorrendi igénynek érvényesítése csak a 208., 209. §-ok szerint foganatosított ingatlanvégrehajtással kapcsolatos sorrendnél foghat helyet, de nem az ingóárverésen befolyt vételár felosztásánál. mg .(± % pk y 1620/1929. sz.) A kir. Kúria: A felfolyamodásnak helyet ad s a másodbíróság végzésének megváltoztatásával a sorrendi tárgyalási jegyzőkönyv 3. tétele alatt felszámított követelés tekintetében az elsőbíróság végzését hagyja helyben. Indokok : Az ingó árverésen befolyt vételár felosztásánál csak azok a követelések sorozandók, amelyek tekintetében a jogosultakat az elárverezett ingókra törvényes vagy szerzett zálogjog illeti. A szerzett bírói zálogjogoknál a sorozás rendszerint a zálogjog szerzésének időrendjében eszközlendő. A fennforgó esetben a m. kir. kincstár a végrehajtást nem az elárverezett ingókra, kévékben, keresztekben állott terményekre, hanem a végrehajtást szenvedő ingatlanain volt függő termésre vezette, amely csak az elválasztás után válik ingóvá, addig pedig azt az ingatlanhoz tartozónak, az ingatlannal egy tekintet alá esőnek kell tekinteni. A végrehajtást szenvedő ingatlanának függő termésére vezetett e végrehajtás tehát a végrehajtás tárgyát tekintve az ingatlanra, helyesebben az ingatlan haszonélvezetére foganatosítottként jelentkezik. Minthogy ezek szerint a m. kir. kincstár az elárverezett ingókra követelése erejéig zálogjogot nem szerzett, a sorrendnél a követelését figyelembe venni nem lehetett. Közömbös e részben az, hogy az elárverezett termények a m. kir. kincstár által előzően, az említett módon lefoglalt függő termésből származnak-e? mert még abban az esetben is, ha ezen az alapon valamely sorrendi igény érvényesíthető volna, úgy a vht. 211., 212. §-ai értelmében ez igénynek érvényesítése csak a 208., 209. §-ok szerint foganatosított ingatlanvégrehajtással kapcsolatos sorrendnél foghat helyet, a jelen esetben azonban kizárólag ingóárverésen befolyt vételár osztandó fel. Mindezeknél fogva a másodbíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a kir. kincstár az elárverezett ingókra zálogjogot szerzett és az ingóárverésen befolyt vételárat tévesen sorozta a kir. kincstár oly követelésére, amely követelés tekintetében a kir. kincstárt sem törvényes, sem szerzett zálogjog meg nem illeti.