Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIV. kötet (Budapest, 1930)

44 Perjogi Döntvénytár. 4983/1924. szám alatt hozott végzésével a pergátló kifogás tárgyában kelt fellebbezési bírósági ítélet ellen beadott felülvizsgálati kérelmet a 2350/1924. M. E. sz. rendelet alapján visszautasította azért, mert a per tárgyának értékére tekintettel felülvizsgálatnak akkor helye nem volt, elsősorban azt vizsgálta, hogy a jelen esetben van-e helye felülvizsgálatnak? Ezt a kérdést a kir. Kúria igenlően oldotta meg, mert a felperes keresetét az 1926. évi január 19-én tartott fellebbezési tárgyaláson akként emelte fel, hogy a per tárgyának ezen az alapon való számítás mellett az értéke 1600 P-t meghalad, az ebben a kérdésben most alkalmazandó 25,800/1925. és 62,600/1926. I. M. sz. rendeletek szerint pedig a kir. ítélőtábla ellen felülvizsgálatnak helye van. Ezt követően a Pp. 542. §. értelmében a kir. Kúria azt tette vizsgálat tárgyává, hogy nem forog-e fenn oly pergátló körülmény, amely a Pp. 540. §-a értelmében hivatalból veendő figyelembe, még pedig akkor is, ha a fellebbezési bíróságnak a felől hozott határozata jogerőre emelkedett? Ebben a kérdésben a kir. Kúria álláspontja az, hogy ez a per az 1921. évi XXXI. tc. 1. §-a és 15. §-ának 2. p. értelmében a munkásbiztosító bíróság hatáskörébe tartozik, mert bár a felperes keresete alapjául az alperesnek azt a mulasztását veszi, hogy az alperes az 1907 : XIX. tc. 84. §-a ellenére balesetbejelentési kötelességét elmulasztotta s neki ezzel kárt okozott, ez nem változtat azon a tényen, hogy felperes, mint alkalmazott, munkaadója ellen olyan kártérítési igényt érvényesít, amely a pénztár által biztosítás esetében nyújtandó baleseti kártalanítást meghaladja. Az a körülmény pedig, hogy a mulasztás magánjogi következményei felől az 1907 : XIX. tc. rendelkezést nem tartalmaz, s hogy ennek folytán a kereseti igény az általános magánjogi jogszabályok alapján bírálandó el, a hatáskör kérdésénél közömbös, mert a munkásbiztosítási bíróság nem pusztán az 1907 : XIX. tc. alkalmazására van hivatva, ami kitűnik abból, hogy az 1921 : XXXI. tc. 15. §-ának 3. pontja szerint az a bíróság dönt az olyan alkalmazottak kártérítési igénye felől is, akik a balesetbiztosítás hatálya alól ki voltak véve, tehát akiknek ez az igénye az általános magánjog szabályai szerint bírálandó el. A kártalanítási igény érvényesítése a felhozottak szerint a munkásbiztosítási bírósághoz tartozván, külön eljárásnak van fenntartva (Pp. 180. §. 1. p.) ez a pergátló körülmény, pedig a Pp. 180. §. ut. bekezdése és az 640. §-a értelmében az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe veendő s ebben a kér-