Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIII. kötet (Budapest, 1929)

20 Perjogi Döntvénytár. kakasdi közös legelő felosztása iránt folyamatba tett eljárást az abban eljárt szekszárdi kir. törvényszék az 1011/1926. sz. végzésével akként fejezte be, hogy az egész legelőt az úrbéres telkesgazdák, valamint a kisházasok (zsellérek) között a telkek aránya szerint egyenként felosztotta. A szekszárdi kir. törvényszéknek ez a végzése jogerőre emelkedett, miután az érdekeltek és nevezetesen a felperesekként fellépett kisházasok jogelődei azt perorvoslattal meg nem támadták; a felosztás végrehajtása is ennek megfelelően történt. Felperesek jelen keresetükkel lényegileg ezt a felosztást támadják, felhozván, hogy a birtokarány szerint felosztott legelőterületben többek között oly részek is vannak, amelyeket a volt úrbéri telkesek és kisházasok egyenlő arányban a volt földesúrtól ajándékba kaptak és amelyek a volt úrbéres telkesgazdákat és kisházasokat nem telek (birtok) arány, hanem fejenként egyenlő arányban illették és illetik meg, a 13. sorszám előkészítő irat tartalma szerint leszállított kereseti kérelmük pedig arra irányul, hogy a bíróság ítélettel állapítsa meg, hogy a felosztott közös legelőből mennyi az ajándékozott rész, jelölje ki ezt természetben és kötelezze az alpereseket — mint a volt telkesgazdák jogutódait — annak tűrésére, hogy ez a rész a telkesgazdák és kisházasok között fejenként egyenlő arányban osztassék fel, végül hogy kötelezze őket az 1896. évtől kezdődőleg járó elvont hasznaik stb. megfizetésére is. Való ugyan, hogy a íelperesek, illetőleg jogelődeik a fentebb említett legelőfeloszlási eljárás rendjén — többek között — a jelenlegi keresetük tárgyává tett igényüket is bejelentették és a közös legelőnek ennek figyelembevétele mellett leendő egyéni felosztását kérték, a kir. törvényszék azonban ennek a kérésüknek helyt nem adott és határozatának indokolásában pedig megemlítette, hogy a kisházasok ezt az igényüket külön per útján érvényesíthetik. Tekintettel most már arra, hogy a felperesek által támasztott kereseti igény megállapítása a már jogerősen befejezett és végrehajtott legelőfelosztást alapjában felforgatná; a kir. Kúria felperesek keresetét annál is inkább alaptalannak találta, mert a 20,326/1890. I. M. számú rendelet 44. §-a értelmében a közös legelők felosztása iránt lefolytatott ügyekben sem perújításnak, sem semmiségi keresetnek, sem kiigazítási keresetnek helye nincs és ennélfogva nem lehet jogi hatálya a legelőfelosztási eljárást befejező határozatban foglalt annak a nyilván téves kijelentésnek, hogy ezek az igények külön per útján igényelhetők. Nem alkalmazható a fennforgó esetre az idézett igazságügyminiszteri rendelet 36. §-a sem, mert ez a §. csakis a felosztott