Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XII. kötet (Budapest, 1928)

Perjogi Döntvénytár. 43 (Kúria 19-26 szept. 30. Pk. I. 6209. sz.) A kir. Kúria: A hagyatéki ingatlanok átadásáról intézkedő részében mindkét alsóbíróság végzését megváltoztatja, az ingatlan hagyaték átadását ezúttal mellőzi és az elsőfokon eljárt csongrádi kir. járásbíróságot utasítja, hogy az érvényesnek jogerős ítéletekkel kimondott szóbeli végrendelet tartalmának megállapítása és a hagyatéki ingatlanokra vonatkozó örökösödés rendezhetése végeit az 1894 : XVI. tc. nyolcadik fejezete értelmében járjon el. Indokok: A néhai kk. H. M. hagyatékában Pk. 1020/920/11. szám alatt hozott perre utasító végzés folytán megindított örökösödési perben az örökhagyó által alkotott szóbeli végrendeletet az elsőfokon eljárt szegedi kir. törvényszék P. I. 6598/1922/16. szám alatt kelt ítéletével érvényesnek mondotta ugyan ki és a hagyatékot annak értelmében rendelte átadni, s ezt az ítéletet a szegedi kir. ítélőtábla, mint fellebbezési bíróság P. II. 710 1924/19. szám alatt kelt ítéletével helybenhagyta ugyan, azt azonban nem határozta meg az ítélet rendelkező részében egyik bíróság sem, hogy a hagyaték a szóbeli végrendelet alapján miként adandó át, az indokolásban pedig lényeges eltérés van mindkét ítélet közt a szóbeli végrendelet tartalma tekintetében. Ugyanis az elsőbíróság «a tanuk egybehangzó vallomása alapján)) azt állapította meg, hogy az örökhagyó «minden vagyonát az apjára hagyta azért, mert ez a betegségében gondozta: viszont a fellebbezési bíróság — noha az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta — a felperesek által ajánlott bizonyítás felvételét, egyebek közt azért mellőzte, mert az alperes (az örökhagyó apja) javára szóló végrendelkezés a tanuk vallomása szerint csak az örökhagyó által az édesanyjától örökölt vagyonra vonatkozván, a felperesek által a néhai B. L. végrendeletét és az utána maradt vagyont illetően előadottaknak nincs a perben jelentőségük)). A fellebbezési bíróság ítélete indokolásának ebben a részében való megváltoztatása végett H. P. alperes (az örökhagyó apja) perújítással élt és azt kérte, hogy a végrendeleti tanuk ismételten hallgattassanak ki, úgyszintén hallgattassák ki ő is eskü alatt és az ekként szolgáltatandó új bizonyítékok alapján mellőzze a fellebbezési bíróság az ítélet indokolásában azt a tételt, hogy az örökhagyó szóbeli végrendelete csak az édesanyjától örökölt vagyonra "vonatkozott, s állapítsa meg, hogy az örökhagyó összes ingó- és ingatlan vagyonáról végrendelkezett az ő javára. A fellebbezési bíróság azonban a perújílási keresetet a törvényes előfeltételek hiánya miatt elutasította. (P. II. 654/1925 5. számú ítélet). Ezek szerint még most is kétes és ennek folytán vitás is az örökösök közt, hogy mi volt a tartalma annak a szóbeli végrende-