Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XII. kötet (Budapest, 1928)

26 Perjogi Döntvény tár. Eltekintve a törvénytől az általános bírói gyakorlat szerint az ily kikötés esetében is a bérbeadónak, gazdasági lehetetlenülés címén ennek megállapítása esetére jogában állana béremelést és ennek el nem fogadása esetére a szerződés felbontását kérni. Az ily kereset azonban a törvénynek bérmegállapító és a lakásrendeletnek a tulajdont és a szerződéses szabadságot korlátozó rendelkezéseivel szemben sikerrel nem támasztható, amiből szükségképpen arra kell következtetni, hogy a szóban levő szerződéses kikötés dacára a törvény, illetve a L. R. alkalmazandó. Az pedig, hogy a felperesnek joga volt a szerződés alapján a papírkoronában kikötött fizetés helyett a bérszerződés idejének megfelelő árfolyamban a teljesítést svájci frankban követelni — és hogy az alperes dologi terheket is vállalt, nem szolgálhat jogi alapul arra, hogy az 1924: IV. tc. 2. §. A) mell. C) II. 5. pontja alapján a törvénynek bérmegálapító szabályai mellőztessenek, mert a törvény abban az esetben, ha a bér szerződés szerint idegen valutában fizetendő, kivételt nem állapít meg és mert a 2. §. A) mell. C) II. 5. pontja csak abban az esetben nyerhet alkalmazást, ha a bérösszeg, tehát az egész bér bizonyos dolog természetbeni szolgáltatásában vagy annak mindenkori egyenértékében állapíttatott meg, már pedig a szerződésben az alperes nemcsak a dologi szolgáltatásokra, hanem visszatérő időszakokban pénzben való teljesítésre is van kötelezve. A bérleti szerződés megkötése alkalmával az alperes által a felperesnek fizetett kétmillió koronái illetőleg sem volt elfogadható az alperes érvelése; mert kiindulva a felperes előadásának valóságából a 2300/1921. M. E. számú rendelet 58. §-ának 2. pontja a felperessel szemben azért nem nyerhet alkalmazást, mert a 2.000,000 koronát az alperes — a korábbi bérlő helyett kárpótlásképp fizette a felperesnek — mert a korábbi bérlő a szerződésnek nem mindenben tett eleget; az a körülmény pedig, hogy a kétmillió koronát az alperes — a korábbi bérlőnek fizetendő lelépési díjból fizette a felperesnek — arra nézve, hogy a felperessel szemben az idézett rendelet 58. §. 2. pontjába ütköző kihágás állapíttassák meg, nem alkalmas. A szerződés arra nézve, hogy a 2.000,000 K a később esedékessé válandó részletekbe beszámíttassák, rendelkezést nem tartalmaz és az alperesnek saját álláspontja szerint is, ily beszámításnak a szerződés alapján helye nem volt. Minthogy pedig a második bérmegállapító határozat alapján a bérleti szerződésben meghatározott és visszatérő időszakokban fizetendő bér helyett köteles az alperes a 20,000 K alapbérnek a törvényben meghatározott százalékát fizetni, ebbe az összegbe sem tudható be a szerződéskötés alkalmával lefizetett 2.000,000 K.