Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XI. kötet (Budapest, 1927)

Perjogi Döntvénytár. TŐI a Pp. 180. §-ának 3. pontja alapján emelt pergálló kifogásnak helyt adott és felpereseket .úgy a Pp. 29., mint 37. §-ára alapított illetékességi ok hiánya miatt keresetükkel elutasította. Az ez ellen a döntés ellen támadó felpereseket alaptalan felülvizsgálati kérelmükkel tehát el kellett utasítani és az ezzel alperesnek okozott felülvizsgálati eljárási költség viselésében a Pp. 543. és 508. §-aiban foglalt rendelkezésekhez képest el kellett marasztalni. Alperes a fellebbezési bíróság ítéletének azt a részét, amelvlyel a Pp. 180. §-ának 5. pontjára alapított pergátló kifogásának érdemi vizsgálatát mellőzte, felülvizsgálati, illetve csatlakozási kérelemmel kifejezetten meg nem támadván: az e kérdésben válasziratában kifejtett érvelése méltatást nem igényelt. Ellenben hivatalból vizsgálandó körülményként elbírálta és •érdemben alaptalannak találta a kir. Kúria az alperes részéről az eljárásnak a 9590/1922. M. E. sz. rendelet alapján felfüggesztése iránt a felülvizsgálati eljárásban előterjesztett kérelmét, mert a dolog természetéből, de a felhívott rendelet 1. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés értelemszerű alkalmazásából is következik, hogy az idézett rendelet alapján csak az oly bírói eljárást kell felfüggeszteni, amely azelőtt a bíróság előtt, amelynél folyamatba tétetett, a fennálló jogszabályok szerint megindítható, illetve a per megalapítható. Minthogy azonban az adott esetben a per illetékesség hiánya miatt megalapítható nem volt és ez okból a per érdemi vizsgálata nélkül a felpereseket keresetükkel el kellett utasítani: nyilvánvaló, hogy a nem illetékes bíróság előtt indított eljárás felfüggesztésének sincs a hivatkozott rendelet alapján helye. =± Hellwig szerint a 29. §. alá esik az a kereset, amely a szerződéstől való elállás jogának gyakorlásával együtt az előbbi állapot helyreállítására, az előleg megtérítésére irányul. (Ellenkező Stein és Reichsgericht 49. k. 421 lap, Jurist. Woch. 1910. 655 lap>. — Lásd még Perjogi Dlár IV. 163. sz. és jegyz. 11. Nincs olyan jogszabály, amely szerint a pertárgy értékét illetően vagylagos kérelem esetén a kisebb értékre irányuló kérelem volna irányadó. (Kúria 1925 dec. 15. P. VII. 7035/1925. sz.) = Ha a kérelem vagylagos és a választási jog az adóst illeti, igenis a kisebb kérelem irányadó. így Perjogi Dtár II. 331., III. 187. sz., Térfy XIII. 129., XVI. 358. sz. — Ellenben a jelen esetben a kereseti kérelem nem volt vagylagos, a választás nem függött az alperestől. Itt a kérelem esetleges (eventuális) volt, úgymint fő- és kisegítő kérelem, amikor is a főkérelem határozza meg a perlárgy értékét - Térfy XIV. 600., 657. és XVII. 803. sz.).