Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XI. kötet (Budapest, 1927)
Perjogi Döntvénytár. 87 azt, hogy ő megfelelő okot adott a fegyelmi eljárásra, valamint azt is, hogy a vele szemben lefolytatott fegyelmi eljárás a kormányhatóságilag jóváhagyott szabályoknak megfelelt s vitatta a másodfokú ítélet alakszerű érvényességét is s mindezek alapján azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a fentebbi fegyelmi ítéletek jogellenességét és kötelezze a s—i róm. kath. püspökséget, hogy ő neki kártérítésül mindaddig, míg él, minden hónapban 1000 arany korona évjáradékot fizessen s viselje a költségeket. Nyilvánvaló a felhozottakból, hogy a fentebb megnevezett fegyelmi bíróságok hivatali hatáskörükben jártak el akkor, amidőn a felperesnek, mint a s—i püspöki egyházmegye területén alkalmazott róm. kath. kántornak magatartását és ténykedését fegyelmi eljárás tárgyává tették és elbírálták. Az pedig általános jogelv, hogy a bíróság a törvényes hatáskörében eljáró közigazgatási (egyházi) hatóság határozatait azok helyessége és jogszerűsége szempontjából felül nem bírálhatja, következőleg nem dönthet a felől a kárigény felől sem, amely az ilyen határozat szabálytalanságára vagy jogellenes voltára van alapítva; olyan törvény vagy törvényerejű rendelet pedig nincs, amely megengedné, hogy az egyházi tisztviselők felett fegyelmi úton eljárni hivatott hatóságok határozatával meg nem elégedő fél a polgári bíróság előtt kereshetne orvoslást. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság az által, hogy helybenhagyta az elsőbíróságnak a Pp. 180. §. 1. pontjára, a 182. és 183. §-okra alapított ítéletét. 121. Ha a vagyonjogi kérdésben a bíróság akként határoz, hogy erre nézve az eljárást a kötelék tárgyában meghozott ítéletnek jogerőre emelkedése után fogia folytatni, a kötelék kérdésének tárgyalásával felmerült költség megtérítése iránt hivatalból tartozik a kötelék kérdésével együtt dönteni. (Kúria 1926 jan. 22. P. III. 1570/1925. sz.) 122. A jogalapjára és természetére nem vitás lelkészi javadalom érvényesítése, a fennálló törvénykezési gyakorlat szerint, a szolgáltatás közjogi jellege miatt közigazgatási útra, a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. (Kúria 1926 jan. 12. P. 1. 6076 1925. sz.)