Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. X. kötet (Budapest, 1926)

74 Perjogi Döntvénytár. mennyiségére szorítkozott — a 40. P. 68249/191S. sz. végzésnek megfelelően — a tárgyalás és a bizonyítékok megjelölése. A követelés alapja elleni kifogások jogerős elvetése után — habár a Pp. alá nem eső ebben a perben az ítéleti rendelkezés nem követte a Pp. 391. §-ának az alap megállapítását rendelő' szóhasználatát — mégis nyilvánvaló, hogy felperesnek most már csak a mennyiség tekintetében vitás követelése immár jogerős bírói ítéleten alapszik, arra tehát a KT. 487. §-ában meghatározott kivételes elévülés nem alkalmazható. De az elévülésnek az egy évet meghaladó perszünetelés okából történt megállapítása az eljárási szabályokba is ütközik; mert a per szünetelése — a feleknek a bíróságnál bejelentett kölcsönös megegyezésén kívül — csak akkor állhat be, ha a tárgyalási határnapon a felek közül egyik sem jelent meg, vagy ha. a megjelent fél az ügy tárgyalását nem kívánja; itt azonban ezen esetek egyike sem forgott fenn. Mindössze ugyanis az történt, hogy a kár mennyiségére vonatkozó bizonyítékok előterjesztésére kitűzött határnapon 1920. évi július hó 15-ikén mindkét íél megjelent és a felperes azt kérte, hogy a bizonyítás oly időben foganatosíttassák, amikor nem lesz akadálya annak, hogy bejelentett tanúi, akiknek nagyobb része megszállott területen lakott, kihallgattassanak. E kérelem megfelelő elintézése az lett volna, hogy a bíróság a meg nem szállott területen lakó tanuk kihallgatása után és amennyiben a többi tanuk kihallgatása még szükséges lett volna, a megszálló állammal szemben a jogsegély igénybe vehetésének beálltát nyilvántartásba veszi; ehelyett azonban az elsőbíróság arra hívta fel a felperest, jelentse be, vájjon fentismertetett kérése csupán a megszállott területen tartózkodó vagy többi bejélentett tanúira is vonatkozik-e, — még pedig azzal, hogy a bejelentés meg nem történte esetén a pert szünetelőnek fogja kimondani. Ily okból azonban a per szünetelése a törvény szerint be nem állhat és ezért ily jogkövetkezmény joghatályosan ki sem volt tűzhető; ha tehát a 27. sorszámú nyilvántartói jelentésre a szünetelés 1921. évi március hó 2-ikán fel is jegyeztetett, ez a felperes hallgatása mellett sem vonhatta maga után a szünetelésnek azt a joghatását, amely szerint a keresettel félbeszakított elévülés újból kezdetét veszi. Az elévülést megállapító alsóbírói ítéleteket tehát ez okból is meg kellett változtatni. 100. Ha a felek a fellebbezési tárgyaláson — annak bejelentése mellett, hogy perenkívül kiegyeznek — a per megszüntetését kérték, e nyilatkozat a