Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. X. kötet (Budapest, 1926)

<i2 Perjogi Döntvénytár. a joga tehát a Pp. 223. és 484. §-ai értelmében a fellebbezési eljárásban megszűnt és e miatt a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 536. §-a értelmében nem élhet panasszal. Alaptalan az a további panasza is, hogy a fellebbezési bíróság az alperest az általa a fellebbezési tárgyaláson előterjesztett új bizonyítékoknak különiratbán való előterjesztésére nem utasította. A Pp.-nek a különiratról intézkedő' 245. §-a, mely a 484. §. szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, ilyen rendelkezést nem tartalmaz. Végül alaptalan az a panasz is, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértést követett el azzal, hogy a felperes képviselőjének azon előadására, hogy az eredeti befektetést aranyparitásra valorizálva —: veszteségben van — minden további bizonyíték nélkül azl állapította meg, hogy nyereségben van. Erre nézve a felperes felülvizsgálati kérelmében a megsértett jogszabályt a tényállás ismertetésével nem jelölvén meg, ez a panasza figyelembe nem vehető. Alapos azonban a felperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság eljárási jogszabálysértéssel nem rendelte el a tényállás teljes kiderítése végett a felek eskü alatti kihallgatását. A Pp. 368. §-a nem tartalmaz ugyan olyan intézkedést, amely megkülönböztetés nélkül kötelezővé tenné a felek eskü alatti kihallgatását, azonban abban az esetben, ha döntő körülmény magállapítása forog szóban és bizonyíték egyáltalában hiányzik, vagy a szolgáltatott bizonyíték kiegészítése válik szükségessé, az eskü alatti kihallgatás csak a törvénynek megfelelő indokolással mellőzhető. Minthogy pedig a felperes már a keresetében azt adta elő, hogy az alperes neki a bérgazdaság fele hasznán túl szóbelileg a társasági szerződésbe nem foglalt részesülést biztosított, az ilyen irányú megállapodás pedig az írásbeli szerződés rendelkezésével azért nem ellentétes, mert a nem vitás társulási szerződés tartalma szerint a felperes a szerződésben megállapított vagyonbététen túl még. munkájával is járult a társasági szerződéshez, azok a konkludens tények pedig, hogy az e tekintetben meg nem támadott ténymegállapítás szerint az alperes a felperest 1919. év végén a kommün bukása után 4800 K-val díjazta, a választott bírósági eljárás rendjén pedig a felperesnek feltételhez kötötten 200,000 K-val leendő díjazására ajánlatot tett, ezt azonban a felperes el nem fogadta: ilyen értelmű megállapodás létrejöttére engednek következtetést s ilyen megállapodás bizonyítása esetén a felperes kereseti igényétől el nem üthető, a fellebbezési bíróság azonban a Pp. 224., 225. §§. rendelkezései ellenére a fenti irányban a tényállást nem tisztázta és ítélete a vitatott szóbeli megállapodásra vonatkozólag csak az írásbeli szerződés negatív tartalmára és arra