Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. X. kötet (Budapest, 1926)
'26 Perjogi Döntvénytár. pontja az, hogy az a kérdés, amely szerint az ingatlan jogszerű birtokosának a peresfelek melyike tekintendő, a fentebb jelzett előző perben már a felperes javára jogerejűleg eldöntetett azzal, hogy az alperesek ott keresetükkel elutasíttattak, amiből következik, hogy felperes a jelen perben — anélkül, hogy férjének az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogát kimutatni tartoznék — előző birtoklásának jogszerűségére mint ítélt dologra sikerrel hivatkozhatik s az alperesektől az ingatlan birtokát, amelyet tőle jogosulatlanul vontak el, jogosan követelheti. Ezért helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amelyszerint alpereseket az ingatlannak felperes birtokába való visszabocsátására kötelezte; minélfogva mindazok a panaszok, amelyek az ingatlan átadásának körülményeit illetőleg a bizonyítékok helytelen mérlegelése szempontjából az alperesek részéről felhozattak, sikerre nem vezethettek, a felülvizsgálati kérelemben felhozott, de az alsóbíróságok előtt nem érvényesített tényállításaik és bizonyítékuk pedig a Pp. 535. §-a értelmében különben is figyelmen kívül voltak hagyandók; miért is az alpereseket alaptalan felülvizsgálati kérelmükkel el kellett utasítani. Ami ellenben a felperesnek az elvont haszon misége és mennyisége szempontjából előterjesztett felülvizsgálati kérelmét illeti, ezt a kir. Kúria alaposnak találta s ennek folytán a fellebbezési bíróság ítéletét a fenti rendelkezéshez képest megváltoztatta. Felperes ugyanis — amint ez már fentebb kifejtetett — a kereseti ingatlant a végrehajtás kényszere alatt bocsátotta az alperesek birtokába; a végrehajtás alapjául szolgált elsőbírósági ítélet ellen irányuló fellebbezését pedig — amely sikerre is vezetett — a csatolt iratokból kitünőleg felperes még 1919 december 5-én beadta, amiről az alperesek az iratok betekintése útján tudomást szerezhettek, s így tudniok kellett, hogy az ítélet még nem jogerős s hogy a fellebbezés folytán a fellebbezési bíróság ezt az ítéletet hátrányukra még megváltoztathatja, ami a megállapított tényállás szerint be is következett. Amikor tehát ezek ellenére felperes ellen végrehajtást kértek és ennek folytán birtokba is helyezkedtek, ezt csak saját felelősségükre tehették és sikerrel nem védekezhetnek azzal, hogy az ingatlant 1923 március 5-ig vagyis a felperes részéről indított keresetet megelőző időben jogszerűen, illetve jóhiszeműen tartották birtokukban. A dolog ilyen állásában pedig alperesek, mint az ingatlannak nem jogszerű és nem jóhiszemű birtokosai, az elvont hasznokat úgy a kereset beadását megelőző időre, mint ezt követőleg a birtok visszabocsátásáig felperesnek megtéríteni kötelesek és mint-