Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. X. kötet (Budapest, 1926)

Perjogi Döntvénytár. 15 21. Ha a felperes még nem tudja, hogy az árúnak a szállítmányozó által elkésetten történt elküldéséből mennyi kára származott, a keresk. tömény 390. §-ában megszabott egy évi elévülésre való tekintettel helye van a szállítmányozó kártérítési kötelezettségének megállapítása iránti keresetnek. (Kúria 1924 jan. 30. P. IV. 1537/1923. sz.) = Hasonlóképen a keresk. törvény 349. §-ában és az 1874: XVII/. tc. "9. §-ában szabályozott elévülésre tekintettel Magánjogi Dtár. VIII. 19., X. 196. sz. 22. A Pp. 203. §-a szerint őt terhelő költségben a mulasztó fél nyomban marasztalandó. (Kúra 1924 aug. 19. Psz. 4318/1924. sz.) A kir. Kúria: A12. P. 32,782/3/1924. sz. végzés ellen intézeti felfolyamodásának helyet nem ad; ellenben a 12. P. 32,782/7/1924. számú végzésnek felfolyamodással megtámadott rendelkezését megváltoztatja s az alperest az ezen végzéssel megállapított költség viselése alól felmenti. Indokok: A keresetlevélnek 1924. évi március 10-en történt kézbesítésétől az 1924. évi május hó 13-ára kitűzött érdemleges tárgyalásig elegendő ideje volt az alperesnek ahhoz, hogy előkészítő iratát benyújtsa; ez magából az utóbb 1924. évi június hó 28-án benyújtott előkészítő iratból is megállapítható; a Pp. 203. és 431. §-ai értelmében tehát helyesen kötelezte az elsőbíróság az alperest a mulasztásával okozott halasztás költségének megfizetésére. Ellenben az 1924. évi július hó 3-ára kitűzött tárgyalás elhalasztásával felmerült költség az alperest nem terhelheti: mert bár az alperes az ő előkészítő iratát csak 1924. évi június 26-án, vagyis a május 13-tól július 3-ig terjedő tárgyalási időköz első felén túl közölte a felperessel, utóbbi az ő előkészítő iratát az arra vezetett elismervényből megállapíthatóan, az alperessel mégis még a tárgyalás napján, 1924. évi július hó 3-án közölte; ha tehát a felperes ennek dacára a tárgyalás elhalasztását kérte, ezt nem az alperes mulasztása okozta. = V. ö. Perjogi Dtár II. 4., 427., III. 131., 135. sz. 23. A szerződésileg kikötött fegyelmi bíróság határozatával csak a vád tárgyává lett és a határozatban megállapított tények és kirótt büntetések alapján lehet magánjogi következményeket levonni;