Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VII. kötet (Budapest, 1923)

58 Perjogi Döntvénytár. fellebbezési bíróság ítélete indokaiban helyesen kifejtette, a bíróságok által nem vizsgálható felül. Ezek szerint nem sértvén a fellebbezési bíróság eljárási szabályt akkor, amikor a másodrendű alperes által állított pergátló körülményt nem látta fennforogni és amikor másodrendű alperest az ezzel az állításával okozott költség viselésére kötelezte; másodrendű alperest a pergálló körülmény tárgyában hozott ítélet elleni felülvizsgálati panaszával el kellett utasítani. II. Alpereseknek az ügy érdemére vonatkozó panaszuk lényegében véve az, hogy a fellebbezési bíróság eljárási szabályt sértett, mikor a F/5 /, alattiban foglaltakra és arra, hogy a nép dühét felperesek kapzsi és zsaroló eljárása okozta, nem rendelte el a bizonyítást és azt állapította meg, hogy a nép dühét másodrendű alperesnek felbujtó magaviselete idézte elő és fokozta. Ez a panasz alaptalan. Az eldöntendő kérdés ugyanis az, hogy: felperesek kényszer hatása alatt állottak-e akkor, amikor a keresettel megtámadott szerződést aláírták és hogy alperesek, amikor a szerződést ők aláírták, tudtak-e a felperesekre gyakorolt kényszerről — vagy — az elsőrendű alperest illetően, tudhatott-e elsőrendű alperes erről a kényszerről ? Már pedig annak az állítása, hogy a népnek dühét és fenyegető magatartását felpereseknek kapzsi és zsaroló eljárása idézte elő, beismerése lévén annak, hogy a nép dühös és fenyegető volt felperesekkel szemben és a népnek fenyegető magatartása a szerződésnek az elsőrendű felperes részéről történt aláírásakor, egyirán^ kizárván az elsőrendű felperes akaratelhatározásának a szabadságát, akár felperesek, akár az elsőrendű alperes idézte is elő vagy tartotta ébren á nép dühét és fenyegető magatartását: a kért bizonyításnak, mint nem döntő körülményekre vonatkozó bizonyításnak mellőzésével nem sértett eljárási szabályt a fellebbezési bíróság. Ami pedig a népnek az elsőrendű felperessel szemben a szerződés kiállításakor tanúsított fenyegető magatartását és másodrendű alperesnek e fenyegető magatartáskor volt jelenlétét illeti: ezt a fellebbezési bíróság az 1911 :1. tc. 270. §-ának megfelelő módon állapította meg; másodrendű alperes tehát közvetlen észlelésből tudott az elsőrendű felperesre gyakorolt kényszerrel. Elsőrendű alperes pedig, mint a másodrendű alperesnek vele egy háztartásban együtt élő édesanyja, ennél a viszonynál fogva jogilag úgy tekintendő, mint aki nyilván szintén tudott erről a kényszerről akkor, amikor ugyanaznap délután a községházára hivatván, ott a szerződést utólag aláírt. Ami pedig a másodrendű felperest illeti, ez mint az elsőrendű felperesnek vele együtt élő házastársa, e viszonynál fogva szintén