Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VII. kötet (Budapest, 1923)

116 Perjogi Döntvénytár. EbbŐI a tényállásból a keresk. törv. 37. §-ának második bekezdésére és 186. §-ára való figyelemmel, kétségtelen, hogy habár az «E. bank r.-t.» nevében dr.- J. B. ügyvéd részére kiállított perviteli meghatalmazás alakilag valódi és cégszerű volt, a perindítás mégis a részvénytársaság törvényes képviselőinek mellőzésével történt: mert erről az igazgatóság nem tudott, ehhez tagjainak egyike sem járult hozzá, hanem ebben az ügyben a részvénytársaság nevében egyedül B. Vilmos járt el, aki önálló cégvezetéssel nem volt felruházva, de a meghatalmazás adásakor már nem is volt cégvezető. A törvényes képviselet mellőzésével történt perindításból és abból, hogy az «E. bank r.-t.» utóbb, az ő törvényes képviselőitől meghatalmazást nyert ügyvéd útján kijelentette, miszerint a pert a maga nevében indítottnak el nem ismeri, helytelenül állapította meg a másodbíróság a másodrendű félperesnek a pertől való elállását: mert a keresettől való elállásnak (Pp. 186. és 187. §§.) előfeltétele az, hogy a kereset magától a féltől, illetve törvényes képviselőjétől eredt vagy utóbbi azt ilyenül utólag el.ismerte légyen; míg az ezzel épen ellentétes,, fent ismertetelt, ügyállásból a Pp. 75. §-ának harmadik bekezdése értelmében az eljárás megszüntetése és a jogosulatlanul fellépőnek az okozott költségben elmarasztalása következik. Az elsőbíróságnak azt nem végzéssel, hanem ítélettel kellett volna kimondania; ámde az a körülmény, hogy mindkét alsóbíróság ítélet helyett végzés alakjában határozott, a kérdésnek a beadott felfolyamodás folytán ugyancsak végzéssel való érdemleges elbírálását nem gátolja: mert az evégből szükséges tényállás vitatlansága folytán, az elbírálandó kérdésben további tárgyalásra nincs szükség. Ezek alapján a másodbíróság végzését a rendelkező rész J értelmében meg kellett változtatni és a jogosulatlanul fellépett B. Vilmost a sikeres felfolyamodás költségeiben el kellett marasztalni. * * = Ad I.: V. ö. Hilelj. Dtár VI. 170., VII. 129., X. 130., XII. 101. sz. — Ad II.: V. ö. Perj. Dtár I. 75., II. öö., III. 130., VI. 30., VII. 84. sz. — Ad III.: V. ö. Perj. Dtár I. 188. sz. 121. /. Ha a tanúvallomások tartalmából a bizonyítandó tény nem közvetlenül folyik, akkor azokat a valószínűsítő adatokat, amelyek alapján a bizonyító