Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VII. kötet (Budapest, 1923)

Perjogi Döntvénytár. 99 összeget megállapított, nem fosztja meg az alperest attól a jogától, hogy felperessel szemben, aki a végkielégítés címén a részére az elsőbíróilag megítélt összegnél többet igényel, a jogos okból való elbocsátás kifogását sikerrel ne érvényesíthesse. Mert a fellebbezés elmulasztása folytán ítélt dolog erejére csak az emelkedhetett, hogy alperes köteles a megítélt összeget .a felperesnek kiszolgáltatni, de az a felperes nagyobb követelésével szemben, úgy az alap, mint a mennyiség kérdésében összes jogszerű kifogásait a per további folyamán érvényesíthet. (Kúria 1921 máj. 4. P. II. 786. sz.) * * = Ad I, V. ö. Perjogi Dtár VI. 26. és jzt. — Ad II. Megfelel a Pp. 411. §-ának és a 189. i;-ban szabályozott incidentalis megállapítási kereset «legis ratio»-jának. 109. Ha a házasság megszűnése után a volt házasfelek között folyamatban levő házassági v-agyonjogi perben a H. T. 89. §-a értelmében a vétkesség kérdését el kell dönteni, hivatalból kell az ide vonatkozó összes ténykörülmények kiderítéséről gondoskodni. (Kúria 1922 jan. 24. P. III. 2752/1921. sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletét feloldja. Indokok: Felperes egy zongora kiadása iránt indított keresetet azon az alapon, hogy alperes a házasságuk tartama alatt a kérdéses zongorát neki ajándékozta. Eldöntendő volt ennélfogva elsősorban az a kérdés, hogy forognak-e fenn oly tények, amelyekből az ajándékozás megtörténte jogilag megállapítható. A fellebbezési bíróság azonban az erre vonatkozó ténykérdés tisztázását mellőzve csupán azt tette vizsgálat tárgyává, hogy a felek "házasságának felbontásában melyik felet kell vétkesnek tekinteni és megállapítva felperes vétkességét, ezen az alapon — 7*