Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VII. kötet (Budapest, 1923)

86 Perjogi Döntvénytár. ezáltal az örökhagyó után egyenes leszármazóit megillető örökség tárgyában folytatott hagyatéki tárgyalást, az örökösödési el> járás befejezését és a hagyaték átadását hátráltathassák, mert vélt igényük az örökhagyó után nem örökösödési igény és így az sem örökösödési eljárás söfcán, sem pedig örökösödési perben nem érvényesíthető, hanem csupán a törvény rendes útjára tartozó per tárgya lehet. Ennélfogva a másodbíróság végzésének megváltoztatásával az elsőbíróság végzését kellett a rendelkező rész szerint kiegészítve, helybenhagyni. = V. ö. Perjogi Dtár VII. 63., VI. 87., VI. 53. és jzt. 100. Az 189b: XVI. te. 85. §-ában foglalt általános szabály értelmében rendszerint a birtokban levő féllel szemben a birtokban nem levő fél utasítandó perre s ebben az esetben az a kérdés> hogy egyaránt a törvényes örökösödés szabályaira hivatkozó igénylők (szülők és házastárs) közül melyiknek van erősebb joga az örökségre, mint a perenkivül eljárás keretén kívül eső kérdés, érdemi elbírálás alá nem vonható. (Kúria 1922 ápr. 25. Pk. I. 945. sz. = V. ö. Perjogi Dtár I. 362., II. 510—516., III. 163., VI. 87. sz. 101. A másodbíróságnak az a végzése, amellyel a végrehajtás megszüntetési kereset halasztó hatálya tárgyában határoz, nem tartozik sem a Ppé. 40. §-ában megjelölt, sem pedig az 1881: LX. tc.-ben helyenként felsorolt azok közé a végzések közé, amelyek ellen a harmadbírósághoz további felfolyamodásnak helye