Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VII. kötet (Budapest, 1923)

66 Perjogi Döntvénytár. 1920. év április hó 15-én már jogerős ítélet hozatott és azzal az alperes az általa 1920 február hó 25-én elfoglalt ingatlannak visszabocsátására köteleztetett, igaz továbbá az is, hogy az újabban 1920. év augusztus hó 19-én elkövetett birtokháborítás azonos felek között, azonos ingatlanon történt ; minthogy azonban az előző sommás visszahelyezési perben hozott ítélet a meghozatala után elkövetett új birtokháborító cselekedetre nem terjed ki és épen ezért ezt az új birtokháborító cselekedetet az előző perben keletkezett ítélet végrehajtása meg nem szüntetheti: ebből önként következik, hogy sommás visszahelyezési keresetnek akkor és annyiszor van helye, amikor és ahányszor valaki a birtokos és az általa birtokolt dolog közötti kapcsolatot önhatalmilag megszakítja és a dolgot a birtokos uralmi köréből elvonja, avagy azt a kapcsolatot csak megháborítja. Ennélfogva ítélt dolog esete fenn nem forog, a fellebbezési bíróság tehát nem sértett jogszabályt azzal, hogy az ítélt dolog miatt emelt kifogás figyelembe vétele nóMtül döntötte el a pert. = V. ö. Perj. Dtár IV. 227. sz. 72. Az 1908:LVII. te. 5. §-ának az a szabálya, mely szerint az üzletátruházó ellenében hozott marasztaló ítélet jogereje bizonyos feltételek mellett kiterjed az átvevőre is, semmi esetre sem eredményezheti azt, hogy az átruházó ellen hozott ítélet közvetlen végrehajtás alapjául szolgálhasson a perben nem állott és ítélet Heg nem marasztalt átvevő ellenében is, hanem csak azt, hogy az átruházó ellenében megítélt követelés összege, valódisága és lejárta az átvevővel szemben külön indítandó perben vita és bizonyítás tárgyává többé már nem tehető. (Budapesti törvényszék 1920 ápr. 30. P. 1323. sz.) = Ellenkező : Magyary, Polg. Törv. Jog Tára ü. 108. sz.