Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VI. kötet (Budapest, 1922)

«2 Perjogi Döntvénytár. 60. A nő által érvényesített tartási igényt a házassági bontóper keretében érdemileg eldönteni akkor is lehet, ha a nő tartási igényét nem a törvényi (90. §.), hanem a szerződési (92. §.) jogalapra fekteti. De elutasítandó a nőtartási kereset, ha módjában áll a nőnek a részére a férj által kötelezett nötartásdíjat — nemfizetés esetében — a Ppé. 31. §-ának 7. pontja és illetőleg az 1874, évi XXXV. tc. 111. §-a alapján végrehajtás útján érvényesíteni. (Kúria 1920 jún. 8. P. III. 1009/1919. sz.) A kir. Kúria: Alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. indokok: A H. T. 90. §-a értelmében a nem vétkes nőt a vétkesnek nyilvánított férj vagyoni helyzetének és társadalmi állásának megfelelően eltartani köteles, amennyiben ily tartásra a nőnek a jövedelme elégtelen. A H. T. 92. §-a értelmében pedig a házastársak a tartásra nézve szabadon egyezkedhetnek és arról a nő le is mondhat. E törvényhelyeknek rendelkezéseit egybevetve: a kir. Kúriaazon jogi állásponton van, hogy a nő által érvényesített tartási igényt a házassági bontó per keretében érdemileg eldönteni akkor is lehet, ha a nő tartási igényét nem a törvényi (90. §.), hanem a szerződési (92. §) jogalapra fekteti. A fenforgó esetben a házasság felbontásában egyedül vétkesnek nyilvánított nő (alperes) tartásdíj fizetése iránt támasztott viszontkeresetét a férjével (felperessel) létesített megegyezésre —. tehát szerződési jogalapra — fektette. E megegyezés, mivel ez az elsőbírósági tárgyalási jegyzőkönyvhöz egyszerű másolatban csatolt és felek közölt nem vitás tartalmú közjegyzői okiratba lett foglalva, az 1886: VII. tc. 22.'§-a értelmében érvényes. Minthogy azonban felek között alperesnek a fentebb idézett közjegyzői okiratba foglalt megegyezésen alapuló nőtarlási igénye felperes részéről arra az esetre is biztosítva lett, ha alperes — mint a fenforgó esetben történt — a házasság felbontásának kérdésében vétkesnek lesz nyilvánítva; minthogy továbbá felék között alperesnek fentebbi igénye és felperesnek erre vonatkozóan fennálló kötelezettsége vita tárgyává nem ís tétetett: nyilvánvaló, hogy az alperes állal viszontkeresetileg érvényesített nőtartás iránt