Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VI. kötet (Budapest, 1922)

Perjogi Döntvénytár. Az 4881: LX. tc -nek 95. és 97. §-ai és a Ppé-nak 46. és 56. §§. igényperekben a Pp.-nak a bizonyítására és a jogorvoslatokra vonatkozó szabályait korlátozzák, ennélfogva az igényper nem lehet arra hivatva, hogy a lefoglalt dologra, illetőleg követelésre vonatkozó jogosultságot mindenkivel szemben az ítélt do log rendes hatályával végérvényesen eldöntse, hanem csak azt a kérdést kell tisztáznia, hogy a végrehajtatónak a foglalással szerzett zálogjoga az adott körülmények között fennmaradhat-e az igénylőnek állított erősebb jogával szemben. Ebből következik, hogy az igényper sajátos céljával és természetével nem fér össze, hogy a fentjelzett céltól ellérőleg az igényper keretében oly kérdések is eldöntést nyerjenek, amelyek egyfelől az igénykeresetre nem tartoznak és a végrehajtató kielégítését elódáznák, másrészt amelyeknek eldöntése az igényperben korlátozott bizonyítási és jogorvoslati rendszer mellett valamelyik peres félnek alig orvosolható sérelmével járna. Az előadottak után tekintettel arra, hogy az igénykereset folytán csak az bírálandó el, hogy az igényelt tárgy oly alapon van-e a végrehajtást szenvedő birtokában, hogy az az elmarasztalás folytán kielégítésül szolgálhat, vagy pedig a fennforgó körülményeknél fogva a bírói zár alul fölmenlendő-e vagy sem, meg kell állapítani, hogy az a személy, akinek a lefoglalt tárgyakra oly joga van, amely azoknak a végrehajtató javára való értékesítésének jogi akadályául szolgál, igénykeresettel mindenesetre fölléphet, azaz az igénykereset indításához való felperesség (legitimatio activa) megilleti és ily értelemben igénykeresettel fölléphet a végrehajtást szenvedőnek egyetemleges adóstársa is. Ha azonban az igényperben nyilvánvaló és nem szorul eldöntésre, hogy az igénylő a végrehajtást szenvedőnek a behajtás alatt álló követelés tekintetében egyetemleges adóstársa: ennek az a jogkövetkezménye, hogy az igénykereset már ebből az okból elutasítandó. Ugyanis nem szenvedhet kétséget, hogy az igénykereset ellen emelhető rosszhiszeműségi kifogás (exceptio doli) tekintetében sem az igénypernek fenlvázolt célja, sem az eljárásnak és a jogorvoslati rendszernek korlátozott jellege akadályul nem szolgálnak, a bírói gyakorlat ezen a téren a végrehajtató kifogásolási jogának szabad kezet enged, amint azt az igénykereset alapjául fölhozott jogügyletekkel szemben a végrehajtási alap rosszhiszemű elvonására alapított kifogás, a színlelt jogügyletek, az ajándékozási jogügyletek és a közeli rokonok közt kötött jogügyletek ellenében gyakorolható csődön kívüli megtámadási kifogások esetei igazolják. Lényegétben azt a kifogást, hogy az igénylő azért nem lép-