Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VI. kötet (Budapest, 1922)

Perjogi Döntvénytár beadott és a házasság felbontását célzó kérvényt a HL T. 100. £-ában meghatározott háromhavi záros határidő eltelte után, tehát elkésetten beadottnak tekintette, és ennélfogva az ebben a törvényszakaszban meghatározott jogkövetkezményt kimondotta. A kir. ítélőtáblának ez a jogi álláspontja azonban téves. I . i. a H. T. 100. §-a értelmében akkor, ha a bíróság a házastársaknak ágytól és asztaltól való különélését elrendelte és felperes és viszontkereset esetében az alperes a különélésre szabott idő letelte után három hónap alatt a házasság felbontását nem kéri. a perben érvényesített ok alapján a házasság felbontását többé nem lehet kérni. Knnek a törvényszakasznak a helyes értelmezése szerint tehát a különélésre elrendelt határidőt a házasság felbontására irányuló kérelem beadására nézve meghatározott háromhavi záros határidőtől külön választani, és ehhez képest mindegyik haláridő folyását más-más szempontból elbírálni nem lehet, hanem mindkét haláridőt egységesnek kell tekinteni és egységesen kell elbírálni ügy, mintha mindkét haláridő egy összefüggő egészben lelt volna meghatározva. Azt, hog\ a II. T. 100. §-a a különélési haláridői a felbontási kérelem beadásának határidejétől külön számítottan fejezte ki. csakis annak lehet és kell tulajdonítani, hogy a H. T. a különélő tartamát — a 99. §. utolsó bekezdése értelmében — hat hónaptól egy évig terjedő időben határozza meg, sőt felek egyező kérelmére még ezt a tartamot egy évnél hosszabb időre is kiszabhatónak engedi meg. Ennek a törvényhelynek az intézkedésére való tekintettel tehát a H. T. 100. í;-ában külön számítottan kifejezett haláridőket eiívbeolvaszlollan kifejezni értelemzavarás nélkül és szabatosan nem ís leheléit. A fennforgó eselben az elsőfokú bíróság feleknek ágytól és asztaltól való különélését — 1919 február 8-án P. 2124/4916. sz. a. hozott és ugyanazon a napon ki is hirdetett végzésével — hathónapi időtartamra rendelte el. így tehát a házasság felbontására irányuló kérelem beadására nézve a H. T. 100. §-a által megszabott haláridőt a fennforgó eselben egységesen kilenc hónaposnak kell tekinteni, mely egységes határidő pedig — a Pp. 065. S ának első bekezdésében foglalt rendelkezésre való figyelemmel — a különélést elrendelő végzés kihirdetésétől számítandó. Ennélfogva a fennforgó esetben ez a határidő csakis f. é. november 8. napjával járt volna le abban az esetben, ha időközben (az 1919. évi március 21-én) bekövetkezett és proletárdiktatúrának is nevezett törvénytelen uralom a rendes bíróságok inííködését és így a peres és perenkívüli határidők, sőt az el-