Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)
176 Perjogi Döntvénytár. árvaszék az örökösök között létrejött osztályos egyességhez hozzá nem járulna. Nyilvánvaló tehát, hogy az elsőrendű alperesnek ez a közszerzeményi igénye a másodrendű alperesnek (az örökhagyó és elsőrendű alperes házasságából leszármazó kiskorú gyermeknek) akár az örökhagyó által hátrahagyott végrendeleten, akár a törvényen alapuló örökösödési igényével ellentétben áll; és ezt az ellentétet felperesnek — mint ügyvédnek — felismernie kellett már abban a pillanatban, amikor az elsőrendű alperestől állítólag a másodrendű alperes nevében és érdekében is adott megbízást kapta és így tudnia kellett azt is, hogy ilyen ellentétes érdekű feleket egyidejűleg és egy és ugyanabban az ügyben, amelyben az érdekellentét fennforog, érvényesen nem képviselhet. Ennélfogva még akkor is, ha valónak fogadtatnék el az, hogy felperes a másodrendű alperes érdekében a kérdéses örökösödési ügyben való eljárásra feljogosító megbízást nyert volna, még pedig akár az elsőrendő alperes, akár a másodrendű alperes részére utóbb gyámhatóságilag kirendelt gondnok (1877: XX. tc. 30. §-ának a) pontja) utján, ez a megbízatása — az elsőrendű alperes által kapott megbízás mellett — jogérvényes nem lehet és így egy ilyen érvénytelen ügyletből származtatott követelés megítélhetésére anyagjogi alapul nem szolgálhat. A felülvizsgálati kérelemben felhozott azok a panaszok tehát, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel mellőzte annak a figyelembevételét, miszerint felperes a másodrendű alperest is tényleg képviselte és annak érdekeit is az elsőrendű alperes érdekei mellett előmozdította, hogy az alperesek érdekei tulajdonképpen nem is voltak ellentétesek, hogy utóbb a kiskorú másodrendű alperes gondnoka a felperes által tett lépéseket mind jóváhagyta, stb. mind alaptalanok és így a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy felperest a másodrendű alperes ellenében is támasztott ügyvédi díj iránti kérelmével elutasította, mindenképp helyes. * * = Ad I. : V. ö. ptkjav. biz. szöv. 203., 207., 261., 262. §. Perjogi Dtár I. 3. és II. 399. sz.; Lányi Bertalan Ügyv. Lapja 4913. 21—27. sz.; Sipőcz László Ügyv. Lapja 1913. 28. sz. és Szabó Imre Jogállam 1915. 4., 2. sz. — Ad II.: V. ö. Perjogi Dtár I. 63. sz.