Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. 149 végrehajtatónak a Magyarországon érvényes jogszabályok szerint nem volt joga a kielégítési végrehajtáshoz. Ezek alapján a másodbírósági végzés megváltoztatásával az elsőbíróságnak a végrehajtás és a folyt, végrehajtás elrendelését megtagadó 17. sorszámú végzését kellett helybenhagyni. = Pp. 414. §., Ppé. 33. és 36. §., Perjogi Dtár II. 220., 430. sz. 98. Abból, hogy az 1881 : LX. tc. 237. §ának a) pontjára alapított zárlati kérvény a 239. §. értelmében rendszerint az ellenfél meghallgatása után intézendő el, önként következik, hogy a meghallgatás eredménye a kérelem elintézésénél figyelembe veendő. (Kúria 1916 dec. 7. Pk. V. 6736. sz.) * * = V. ö. Perjogi Dtár II. 381. sz. 99. Zárlat elrendelése kérdésében a felfolyamodáshoz csatolt új bizonyíték a Ppé. W. és Pp. 554*. §-a szerint a harmadbíróságnál is figyelembe veendő. (Kúria 1915 dec. 7. Pk. V. 7064. sz.) * * = V. ö. Perjogi Dtár I. 352., II. 133. és Magánjogi Dtár IX. 265. sz. 100. Ha a jogosult a telekkönyvi rendtartás 92. § a alapján a neki odaítélt dologi jogot elő jegyeztette, nem engedhető meg, hogy ugyanannak a jognak telekkönyvi biztosítását a végrehajtási törvény 237.