Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. 83 rint, a tárgyalás megnyitása után peres felek eddigi kérelmeiket fenntartották, felperes egyezően ismertette a kereseti tényállításokat, alperes pedig 6. sorszámú előkészítését és viszonkeresetét a viszonkereseti kérelemmel egyezően ismertette azzal, hogy végleges elállását a 10. alatti levél után telefonon és szóbelileg ismételten közölte felperes itteni megbízottjával. Felperes erre, az alperesi előadásokra való nyilatkozhatás végett halasztást kért, amit alperes ellenzett. A bíróság tanácskozás végett visszavonulva, a halasztás kérdésében határozatot nem hozott, hanem ((végítélet))-nek címzett határozatában a keresetet elutasította és az alperes viszonkeresetének helyt adva, a felperest a viszonkereseti tőkében, kamataiban s a perköltségben marasztalta. Ebben a «végítélet» című határozatában indokolja meg az elsőbíróság, hogy miért mellőzte a felperes halasztási kérelmét. A kereset elutasítását és a viszonkereset megítélését pedig a bíróság azzal indokolja, hogy az alperesi védekezés nem tagadtatván, az valónak volt veendő s így a kereset jogalapja megdőlt; a viszonkereseti összeg megfizetésére pedig azért kötelezte a felperest, mert ezzel szemben a felperes ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az elsőbíróság határozata tehát elnevezése ellenére is mulasztásos ítélet, mert annak alapján lett hozva, hogy a felperes az előírt perbeli cselekményeket, úgymint: az alperes védekezésének tagadását s a viszonkeresettel szemben az érdemleges ellenkérelem előterjesztését elmulasztotta teljesíteni. Ámde az elsőbíróságnak ez az álláspontja nyílván téves és a felperesnek az a fellebbezési panasza, hogy vele szemben a törvény értelmében mulasztás nem forgott fenn, alapos. A Pp. 225. §-a értelmében ugyanis valamely nyilatkozat elmulasztottnak csak akkor tekinthető, ha a felet a nyilatkozat megtételére az elnök vagy a bíróság valamelyik tagja felszólította. A jelen esetben az elsőbírósági tárgyalásról felvett jegyzőkönyv és az ítélet adatai szerint ily elmulasztás meg nem történt, mert a felperes az előző tárgyalásokon egyáltalán nem nyilatkozott az ügy érdemében, az utolsó tárgyaláson pedig nyilatkoznia módjában sem állott, mert halasztási kérelme felett való határozathozatalra vonult vissza a bíróság s ahelyett, hogy a kérdésben határozott volna, «végítéletteb a pert döntötte el, anélkül, hogy a felperes sejthette volna, hogy a bíróság az ügy érdeme felett fog dönteni és így a felperes sejthette volna, hogy érdemben nyilatkoznia kellene és anélkül, hogy az elnök vagy a bíróság tagjai a felperest nyilatkozatra hívták volna fel. Holott a felet nyilatkozatra felhívni a bíróságnak fokozottabb kötelességében áll akkor, amidőn a nyilatkozat egyúttal perbeli cselekmény fogalma alá is esik*; és ilyen 6*