Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. II. kötet (Budapest, 1917)

7i Perjogi Döntvénytár. Dtár VI. 741. sz. és Perjogi Dtár II. 41. sz. — Ad III. Az ügyigazgatóság nem jogi szeméi}', ő tehát — ha az alapítvány már létezik, — mint ennek képviselője áll perben (Gottl-féle gyűjt. VII. 1478. sz.); ha pedig az alapítvány még nem létezik, akkor sem az ügyigazgatóság, hanem az állam tekintendő alperesnek. V. ö. Perjogi Dtár II. 42. sz. 102. Nem forog fenn hatásköri összeütközés, ha a belügyminiszter csak az alapítvány kezelésére hivatott gondnokság összeállítása tárgyában rendelkezett, ellenben a bíróság a kongresszusi és az autonóm orthodox izraelita hitközségek között vitás alapítvány tulajdonjoga felett döntött. (Kúria 1915 szept. 22. Rp. I. 4566. sz. A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét a fellebbezési költség kölcsönös megszüntetése mellett helybenhagyja. Indokok: A felperes által emelt hatásköri kifogást a kir. Kúria nem vette figyelembe s a hatásköri összeütközés esetét fennforogni nem látta, mert annak igazolására, hogy a közigazgatási hatóság a jelen per tárgyát képező három rendbeli kisebb alapítvány tulajdonjoga kérdésében érdemileg határozott, a íelperes az 1914. dec. 14-ikén felvett jegyzőkönyvhöz egyedül a m. kir. belügyminisztériumnak a kir. közalapítványi ügyigazgatósághoz intézett 14,304/1909. sz. leiratát csatolta, úgyde eltekintve attól, hogy a belügyminisztérium világosan kijelenti, nogy a per tárgyát képező kisebb alapítványokra támasztott jgények tekintetében előre nem kíván álláspontot foglalni, ebben a leiratban a belügyminisztérium csak a végrendeleti nagyobb alapítványok kezelésére hivatott gondnokság (curatorium) miként leendő összeállítása tárgyában rendelkezett s ebben a kérdésben abból a felfogásból indult ki, hogy a végrendelet a nagyobb alapítványokat az egész nyitrai hitközség javára tette s ebből folyólag ügy a felperes, mint az alperes hitközség az alapítványok kezelése és jövedelmükben való részesedése tekintetében teljesen egyenlő elbánás alá juthat, ellenben a végrendelet tartalmának magyarázatába és ezzel kapcsolatosan a tulajdonjog kérdésének érdemi megbírálásába a belügyminisztérium egyáltalában nem bocsátkozott, következőleg az 1907: LXI. tc. 7. §-ának 4. pontjában foglalt rendelkezés a jelen esetre egyáltalában nem vonatkozik. A másodbíróság ítéletét a hatásköri kifogást illetően a most felhozott indokból, egyébként pedig az elsőbíróság ítéleté-