Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. II. kötet (Budapest, 1917)

20 Perjogi Döntvénytár. úrbéri jobbágy és 6 úrbéri zsellértelek alapul vételével úrbéri legeltetés és faizás fejében a b-i erdőből 1200 négyszögöllel számított 127 hold és 1000 négyszögölnyi terület kihasíttatott, kizárólagos birtokukba átadatott és azóta ezt a földterületet egyedül ők használják. Állításainak bizonyítására bemutatta az egykori földesúr az úrbéri jobbágy- és úrbéri zsellér-telkek összeírását, a házi rendezésről készített új térképet, földkönyvet és számvevőkönyvet annak felemlítésével, hogy azok a telekkönyvi helyszínelő bizottságnál is megfordultak. A fennállott b-i cs. kir. úrbéri törvényszék a bemutatott okiratok és térkép alapján 1859. évi július 28-án 785. sz. a. hozott végzésében a bejelentést igazoltnak vette és megállapította, hogy az úrb. ny. par. 30. §-a értelmében teendő intézkedésnek helye nincsen. Az egykori földesúr által kárpótlásra bejelentett 13 jobbágyés 6 zsellértelek úrbéri minőségének igazolása tárgyában 1855. évi október 9-én felvett jegyzőkönyv szerint a n-i volt úrbéresek képviseletében meghallgatott községi bíró és esküdtek azt adták elő, hogy községük határára nézve körülbelül 15 év előtt úrbéri rendezés volt. A jelen perben egyezően adták elő az ellentétes érdekű felek, hogy a tkv.-ben kizárólag a felperes volt úrbéresek tulajdonául felvett 951,400/1600 holdat kitevő ingatlant az alperes volt földesúrtól kapták s azt legelőül használják. Minde'zeket az adatokat egybevetetten mérlegelve, a kir. Kúria bizonyítottnak fogadta el, hogy N. község határára nézve az úrbéri legelő és erdő elkülönítése házi rendezés útján létrejött egyezséggel az 1836. évben megtörtént és az 1837. évben végrehajtással befejeztetett. És minthogy azt a felperesek bírói úton annak idején nem támadták meg, azt az 1848 : X. tc. 1. §-ának rendelkezésére tekintettel, joghatályosnak kell tekinteni. A joghatályosan teljesített úrbéri elkülönítés pedig az új úrbéri elkülönítésnek megengedését kizárja. Az úrbéri elkülönítés költsége a 30/1909. sz. I. M. R. 184. §-a utolsó bekezdésében foglalt, itt fenn nem íorgó esettől eltekintve, a volt földesurat terheli. = V. ö. Perjogi Dtár I. k. 245., 361. sz.