Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. I. kötet (Budapest, 1916)

248 Perjogi Döntvénytár. 332. /. A könyv kivonat a lejárt követelés kimutatására alkalmas. — II. Felfolyamodásban bejelentett tanú kihallgatása el nem rendelhető, ha a felfolyamodó nem jelenti be, hogy a tanút mily körülményekre kívánja kihallgattatni. — III. Veszély kimutatása. (Kúria 1915 márc. 30. Pk. V. 1846. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság végzését helybenhagyja, annak a helyt nem álló indoknak mellőzésével, mintha a kereskedő könyvkivonata nem volna alkalmas annak kimutatására, hogy az aszerint adósként megjelölt személy ellen a kereskedőnek lejárt követelése van, — egyéb indokolása alapján és azért, mert a felfolyamodásban felhozott az az új tényállítás, hogy adósnak egy telekkönyvileg bekebelezett követelése az adós halála napját megelőző napon kiállított törlési engedély alapján töröltetett, valamint az a tényállítás, hogy az adós cég tulajdonosának örököse és egyúttal üzletvezetője az utolsó hónapokban vásárokra járt s az árúk eladásából befolyt értékeket felvett, magukban még valóságuk esetén sem elégségesek annak kimutatására, hogy az adós vagy annak nevében és ügyében eljáró harmadik személy a kérelmező pénzkövetelésének kielégítését veszélyezteti, végül, mert kérelmező azl, hogy a felfolyamodásában bejelentett tanút mely körülményekre kívánja kihalígattatni, meg nem jelölte. •K * = Ad I.: V. ö. Perjogi Dtár 351. és 353. sz. — Ad II.: Lásd a P|>. -280. és 554. §-ait. 353. A könyvkivonat egymagában nem alkalmas a követelés fennállásának és lejártának kimutatására. (Kolozsvári kir. tábla 1915 május 17. 4820/1914. sz.) — V. ö. Perjogi Dtár 351. és 352. sz.