Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. I. kötet (Budapest, 1916)

Perjogi Döntvénytár. 47 Nem szükséges tehát, hogy az okirat tartalmának valódisága ítélettel is megállapíttassék. Ezért a rendelkező rész szerint határozni és a pervesztes íelperest a S. E. T. 108., 109., 168. és 204. §-a értelmében a felmerült költségek viselésére kötelezni kellett. * * = A döntés helyes, ha alperes a per előtt nem jelentette ki, hogy az okiratot valótlannak tartja, vagyis ha az okiratnak, mint bizonyító eszköznek, jogi jelentősége tekintetében kételyeket nem támasztott (Gaár: «Magyar Pp. magy.» I. 118. lap IV.). Ha azonban a szükségesség a kereset beadásakor fennforgott, a keresetnek helyt kell adni. Ellenben a jogviszony megállapítására lásd Magánjogi Dtár VIII. 161. sz. 74. Az iratoknak az illetékes bírósághoz való áttétele csakis az 1881: LIX. tc. 5. §-ában felsorolt esetekben foghat helyet; ellenben nincs helye az áttételnek oly esetben, mikor a bíróság illetékessége az alperes részéről kellő időben felhozott illetékességi kifogás folytán szállíttatik le, hanem ily esetben a kereset a felperesnek visszaadandó s felperes az illetéktelen bírósághoz beadott kereset által az alperesnek okozott perköltség viselésére kötelezendő. Felperesnek az 1893: XVIII. tc. 28. §-ának 3. bekezdése szerint, amely az u. a. tc. 215. §-a szerint a rendes eljárásban is alkalmazandó, különben is joga van perét az illetékes bíróság előtt 30 nap alatt megindítani. (Kúria 1914 április 6. 234/1914. P. sz.) ¥ * — Pergátló körülmény miatt a Pp. szerint nem lehet az iratokat más bírósághoz áttenni; lásd a 182. és 184. §-okat. Más az eset, ha az öl. és 53. §-ok értelmében bíróság kijelölése válik szükségessé.