Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1935)

34 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. abban az esetben, ha a bíróság a hitelvédő egylet előtt létrejött egyesség ellen benyújtott észrevételeket elutasítja, az egyességet tehát érdemben nem tárgyalja, jegyzőkönyvi illeték követelésének helye nincs, és nem jár illeték a követeléseket bejelentő beadványokra (12. bekezdés) sem. Már a rendeletnek ezeket a rendelkezéseit egybevetve azokból okszerűleg következik, hogy a hitelezőknek csak azok a követelései szolgálnak az ott meghatározott illeték alapjául, amely követelések a kényszeregyességi eljárás során az egyességnél való számításbavétel végett bejelentettek és az annak eredményeként megkötött egyességnek tárgyául szolgáltak. A közadós olyan hitelezőjének követelése, amelyet a hitelező az egyesség céljából nem jelentett be, és amelyre az egyesség nem terjedt ki, a fenti rendelkezések folytán okszerűen, de természetszerűleg is illeték alapjául nem szolgál. S ilyen követelésnek kell tekinteni a hitelezőnek azt a követelését is, amelyre őt külön kielégítési jog illeti meg. Az ilyen követelés éppen a külön kielégítési jognál fogva biztosítva lévén, a követelésnek egyezkedés céljából való bejelentése, sem a kisebb kielégítést nyújtó egyesség az ilyen hitelezőnek nem érdeke. Az ilyen követelés éppen ezért nem is tárgya az eljárásnak és az annak során létrejött egyességnek. Következik ez a csődönkívüli kényszeregyesség tárgyában kiadott 1410/1926. M. E. számú rendelet 69. §-ának első bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből is, hogy a külön kielégítési joggal bíró hitelezőt az eljárásban szavazati jog nem illeti meg, ami jogi hatásában azt jelenti, hogy a külön kielégítési joggal bíró hitelező az eljárásban résztvevőnek nem tekinthető, és követelése az eljárás keretébe nem tartozik, mert az egész eljárás célja az egyesség megkötése, az egyesség sorsa pedig a rendelet 74. és 75. §-ai szerint a szavazásra jogosult hitelezőknek attól az állásfoglalásától függ, hogy az adós egyességi ajánlatát elfogadják-e vagy sem. Éppen ezért a rendeletnek az idézett 69. §-a a külön kielégítési joggal bíró hitelezőnek az előbb felhívott általános rendelkezésével szemben csak két kivételes esetben adja meg a szavazati jogot. Először, ha a külön kielégítési jogáról lemond. Másodszor, ha követelését a külön kielégítési jog előreláthatóan nem fedezi, de ebben az esetben is csak a követelésnek nem fedezett része erejéig. Az első esetben éppen joglemondásának következményeként oly elbírálásban részesíti, és úgy tekinti, mint azt a hitelezőt, akinek követelése külön kielégítési joggal biztosítva nincsen. A második esetben a követelésnek csak azt a részét tekinti az eljárás keretébe tartozónak, amely külön biz-